Türkiz [L.S]

23

Mikor felkeltem Louis nem volt mellettem. Remélem nem álmodtam!
Szerencsémre ott ült a konyhában kávé és cigi társaságában.
-Jó reggelt!
-Szia Hazz! Hogy aludtál?
-Jobban, mint szoktam.. És te?
-Jól.. Végig aludtam az éjszakát! Nálam ez nagy dolog.. - A háta mögé mentem.
-Tervezel menni valahova?
-Max, majd érted..
-Mennyi az idő? - Azt se tudom jelen pillanat, hogy milyen nap van..
-6:45. Lassan ébredj és öltözz.. Elviszlek, aztán várok... Hetente ez az én nagy elfoglaltságom..
-10 perc alatt kész vagyok, ne csináld már! De amúgy...
-Amúgy? Mit szeretnél?
-Milyen nap van?
-Péntek... Jut eszembe!
-Jaj.. Mondd..
-Mi lelt téged, hogy 7:10 előtt jóval, fel vagy?
-Nem tudom, tán kialudtam magam..
-Na látod! Most én is..
-Tehetek érted valamit, így kora reggel?
-Ha akarsz tenni..
-Akarjak?
-Tudod mit? Majd, ha végre itthon vagy! Úgyis hétvége.. - Na ácsi-ácsi! Itthon?
-Nem költözöl ide?
-Hogy mit csináljak?
-Semmit...
-Nagyon szívesen! - Mondja vigyorogva.
-Most ez komoly? - Értetlenkedtem.
-Igen... Szar egyedül, ezt belátom.. Veled jobb, mint egyedül..
-Mivan, ha ma nem megyek be?
-Semmi... Viszont jó időtöltés lesz, úgy érzem.. Értettem az előbbi célzást.. Ülj le a kanapéra! - Olyan gyorsan le ültem, mint még soha!
-Jó nap indító, mi?
-Lehetne többször is..
-Csak szólj!
-Úgy lesz! - Tettem ígéretet Louisnak.