Türkiz [L.S]

83

*Louis szemszöge *
A fotelben keltem fel. Ha itt aludtam az szuper.
Sírásra keltem fel.
Hajnali kettőt mutatott az óra.. Az egész házban félhomály volt.
Lenéztem a kanapéra, Harry sehol sem volt. Bassza meg, Harry!!
Azonban nem kellett olyan messzire mennem, a lépcsőn ült, sírt. Nem ismertem rá.
-Harry! Hahó! - Ültem le mellé, majd fogtam két kezembe az arcát. Az egész teste remegett.. A szeme tűzpiros volt.
Ne pánikolj, Tomlinson! Minden rendben lesz!
-NE érj hozzám! - Távolodott el tőlem.
-Mi a baj? - Kérdeztem kétségbeesetten.
-Mit adtál be nekem?!
-Miért?
-Mit adtál be nekem?!!! Válaszolj!!
-Egy pirulát, amit Dr. Richard adott és azt mondta, hogy ettől jobban leszel!
-Fogalmatok sincs arról, hogy én miket éltem át nap, mint nap, már lassan 2 kibaszott hónapja!! - Emelte fel a hangját.
-De hisz nem mondod el! Mindennap próbálok neked segíteni, de vagy eltaszítasz, vagy hazudsz nekem! Értem, hogy nem szeretnéd, ha így látnálak, de mivel a párod vagyok, igenis jogom van tudnom, hogy mi történik veled! Érted? Kérlek, ne csináld ezt velem! Nekem is nehéz így látnom téged! - Úgy nézett rám, mint aki rosszat csinált és most kapták rajta.
-Sajnálom, Louis, elég, ha én elem át és nem szeretném neked át adni, érted?
-De, ha gyógyulni szeretnél, segítségre van hozzá szükséged! Nem csak egyről a kettőre megy!
-Én azt értem Lou... De én már tönkre mentem.. Ezt lássuk be, és a gyógyszerek sem segítenek.. - Mondta lemondóan.
-Megoldjuk, jó? Csak idő kell hozzá.. Semmiféleképpen ne add fel!
-Ne haragudj, ha eltaszítalak és olyan, mintha nem is én lennék, de muszáj, hogy lenyugodjak, olyankor nem szeretném, ha látnál, ahogy össze omlok...
-Jól van, Harry. Valahogy megoldjuk, csak adj magadnak időt.
-Sajnálom, Lou! - Borult zokogva a vállamra.
Hát még én, hogy sajnálom, Harry.