Türkiz [L.S]

47

Felmentem a szobába. Nem bírtam ott maradni, jobban járt Andrew, hogy Louis behívott, mert le akartam ütni. Általában nem vagyok ilyen, de most késztetést éreztem rá. Már a stílusa, a flegmasága felbasz. Remélem még ma haza mennek..
Nagy meglepetésemre kopogtak az ajtón.
-Gyere! - Szóltam, amint a hang abba maradt.
-Csak én vagyok.. - Jött be a nővérem. Le ült mellém az ágyra.
-Minden oké veled, öcsi? - Tette a kezét a térdemre.
-Hát... Nem is tudom.. Miert által össze egy vadidegennel? Ez hiba volt!
-Buli volt.. Gondolatod..
-Jó.. Figyelj.. Anya már tudja, sőt a fiúk is, de muszáj neked is tudnod róla..
-Hallgatlak..
-Szóval.. A te kis barátodat körözik a rendőrök.. Bántalmazza az embereket.. Louis exe.. Őt is bántotta sokszor.. Én szintén egy buliban találkoztam vele, haza hozott. Majd Louis elmondta, hogy mi történt, míg ők együtt voltak.. Várja a megfelelő pillanatot, hogy feladja a rendőrségen.. Féltünk téged.. Lefeküdtetek már?
-Még nem.. Eddig velem kedves, de nyugi, olvasom a híreket és tudok róla. Mindenről, hogy, hogy szedi fel az embereket, legyen lány vagy fiú.. Mikor találkoztunk már tudtam erről..
-Oh.. De azért legyél óvatos! Jó?
-Jól van, öcsi! - Megpuszilta a homlokom, majd kiment.
2 óra múlva be jött a szobába Louis, hogy haza kéne vinni Gemmáékat. Nagy nehezen felkeltem, majd lementem.
Anyáék tőlem 1 órára laknak, így egy hosszú 1 óra áll előttem. Mindenesetre jön velem Louis is.
-Vezessek én? - Kérdezi Louis.
-Ne! Megoldom! - Már attól ideges voltam, hogy megláttam az önelégült képet.
Be ültek hátra, Louis az anyósülésre.
Az út felénél bele néztem a tükörbe, Andrew ott simogatta a nővérem combját.
Türtőztetnem kellett magam, ha nem akartam karambolozni.
Végre megérkeztünk. Anya kocsija sehol nem volt, amin csodálkoztam is. Fura..
-Na jól van, öcsi.. Köszönök mindent.. Majd hívlak, ha van valami, oké?
-Oké.. - Meg ölelt, mire a fülébe súgtam:
Ügyesen! Ha baj van, hívsz és itt vagyok, legyen kora reggel, vagy hajnal! - Erre csak szorosabban ölelt egy pillanatig, majd elengedett. Még mielőtt bement volna a házba, küldött felém egy biztató mosolyt.
Viszonoztam, majd bement.
-Vezetek most én, jó? - Mondta finoman Louis.
-Jó.. - Megöleltem.
-Csak nyugi, oké? - Bíztatásképp meg csókolt.
-Oké..