Türkiz [L.S]

94

Kedves Naplóm,

Az életem helyre jött!
Igaz, sok hülyeség vezetett az igazsághoz, de végre nyugalomra leltem!
Ha Louis nincs, már biztos nem élnék!
Sok mindent neki köszönhetek.
És amiben életem végéig biztos leszek, az, az, hogy halálomig fogni fogom a kezét! Nem fogom magam mellől elengedni, míg világ a világ!
A csalódások után rám talált a szerelem! Luke-öt letiltottam és minden embert kitöröltem az életemből, akiről azt gondoltam, hogy meg mérgezné a kapcsolatunkat Louval.
Vissza kaptam a régi Harryt!

-Hé, szerelmem! - Szólt Louis, ahogy belépett a szobába.
-Igen? - Kérdeztem vissza. Oda jött hozzám.
-Csak mondani szeretnék valamit..
-Hallgatlak! - Ekkor letérdelt elém. Ha most azt következik, amire gondolok, dobok egy hátast!
Vett egy mély levegőt, a szemembe nézett, majd feltette a várva várt kérdést.
-Harry Styles, megtisztelnél azzal, az "Igen" -nel, amire oly sok ideje várok. Szóval a kérdésem csak annyi lenne feléd: Hozzám jössz? - Louis meg kérte a kezem. Uramisten!!!
-Igen! - Húzta fel az ujjamra a gyűrűt, majd felállt. Azonnal megöleltem.
-Istenem, annyira szeretlek! - Mondtam sírva.
-Én is téged, mindennél jobban, édes kicsi Hazzám!