Türkiz [L.S]

70

*Louis szemszöge*
A foci csapat. Egy tucat, nagyképű, pénzéhes férfi társaság, akik nem fogadják el a "nemet". A hétköznapokban, igaz a maguk módján, de rendesek, viszont ilyenkor nem látom a jelét.. Mindenki szét volt szóródva, így megnéztem a telefonom. 0:00. Tökéletes idő arra, ha valaki lelépne, és az a valaki most én leszek!
Szerencsémre senki nem állt az utamba így akadály nélkül ki léptem az bárból.
Egy hosszú séta után végre haza értem. Ahogy beértem a nappaliba az alvó Hazzával találtam szembe magam. A nyála folyt, a telefont nem eresztette el. Miután ki gyönyörködtem magam betakartam, mentem volna el a dohányzó asztalnál, amikor szemet szúrt egy kis fehér valami.. Vittem kéztörlőt, de olyan érdekes volt. Kinézetre ondóra hasonlított. Beszarás! Az érzéseim nem csaltak, Harry ízét bármikor felismerem!
Miután letöröltem az asztalról a kis művét, kimentem a konyhába. Rögtön szemet szúrt a lap a pulton. Bassza meg! Épp egy dalt próbálok írni, ha Harry elolvasta akkor bukta az egész! Köszönjük a hírhett irodalom tanáromnak, aki buzdított, hogy írjak verseket, vagy dalt, mert jó a fogalmazásom. Kössz, Mrs. Bechump!
Lezuhanyoztam jó langyos vízzel, ami nagyon jól esett, ettem, majd bekapcsoltam a tvt, és elindítottam a kedvenc sorozatom, a fotelben ülve.