Türkiz [L.S]

87

*Louis szemszöge*
-Anne? - Szóltam kétségbeesetten a telefonba.
-Igen! Louis? Mi a baj?
-Át mehetek?
-Persze! Harry?
-El mesélek mindent!
A megszokottnál gyorsabban értem Harry házához. Próbáltam nyugodt maradni, de épp most jövök a szerelmem anyjához és elmondom neki, hogy a fia kórházban van.. Meg akarta ölni magát, ami majdnem sikerült, csak időközben haza értem. Elbaszottabb sztori nem is lehetne.
Nem csengettem, csak bementem. Elvégre itt is itthon vagyok.
-Megjöttem! - Mentem be a nappaliba, Gemma a kanapén ült, Anne most jött le az emeletről.
-Louis! - Jött oda hozzám Anne, majd meg ölelt.
-Harry... Harry.. Nos.. Kórházban van.. - Próbáltam össze szedni a szavakat, igaz nehezen, de elmondtam, miért is vagyok itt.
-Mi?! Hogy került kórházba? Mi történt? - Ült le kétségbeesetten a kanapéra.
-Mi történt? - Kérdezi Gemma.
-Az utóbbi időkben rosszat álmodott és hát eléggé nagy hatással volt rá.. Folyamatosan azt álmodta, hogy megölöm. És mivel nekem nem hitt, elhidegült tőlem.. Próbáltam segíteni neki, de eltaszított.. Próbálta magát jónak mutatni, hogy semmi baja nincs, csak azért, hogy ne aggódjak érte. És ma este otthon hagytam. Az én hibám! Eddig sosem hagytam egyedül és meglett az eredménye! Anne, én úgy sajnálom!! Akkora egy hülye vagyok! - Mondtam, közben patakokban folyt a könnyem.
-Mit csinált, Louis? - Kérdezte Gemma.
-Vagdosta magát.. - Nem, kicsit sem könnyen beszélek erről, de muszáj a családját beavatnom, utána már kedvemre törhetek össze.
-Jaj ne.. - Anne most fogta fel mi is történt.
-Mióta álmodik ilyeneket? - Kérdezte Gemma, tisztára olyan volt, mintha egy orvos lenne, pedig tudom, hogy nem az..
-Hónapok óta..
-Akkor nem miattad van az, ami. Ki tudja mióta fontolgatja.. Az álom az, ami manipulálta. - Válaszolta Anne.
-Volt már ilyen.. - Ismeri be nekem Gem.
-Sajnálom..
-Holnap bemegyünk hozzá.. Itt alszol?
-Még össze is kell takarítanom..
-Megcsinálom én.. Maradj csak. - Ajánlotta fel kedvességét, Anne.
-De a vértócsa..
-Ne aggódj.. Nem az első eset.. Harry nem egyszer találta kiútnak a halált. - Kezdett el mesélni Gemma.
-Miért? - Felfoghatatlan számomra, hogy egy ilyen gyönyörű angyali lélek, képes volt olyan dolgokra amikre neki semmi joga nem lett volna.
-Tudod.. Mikor Angliában éltünk.. Emlékszem Ő volt 13 éves, én 16, a szobámban ültünk és beszélgettünk, amikor szóba került a szerelem téma.. Tisztán emlékszem, hogy azt mondta: ,,Gem, te megértesz. Őszinte leszek veled! Tudod a suli tele van jó fej fiúkkal.. Persze lányokkal is beszélgetek, de a fiúkhoz valamiért máshogy viszonyulok.. Ez miért van? " Kérdezte tőlem édesen. Nekem csak felcsillant a szemem és eszembe jutott, hogy mivan, ha nem 100%-osan hetero? Persze nekem sose volt kérdés, hogy a más lesz szeretni fogom-e. Persze, hogy szeretni, sőt egyenesen imádni fogom, csak Ő tudja, hogy és kivel lesz boldog. Ez sose az én dolgom volt. Nekem csak az volt a dolgom, hogy figyeljek rá, megvédjem és elfogadjam.
Aztan ahogy ő 16 éves lett, hirtelen elzárkózott a világ elől.. Csoda volt, hogy lejött hozzánk a konyhába. Próbáltam vele beszélni, de ő csak egy figyelmeztető pillantást vetett rám és egy fájó mosolyt villantott. Fájt úgy látni. Semmi kérdés nélkül bementem a szobájába és leültem az ágyára.. Ott sírt mellettem. 5 perc után megemberelte magát és le ült velem szemben. A szemembe nézett, és vett egy nagy levegőt: ,,Gem.. A suliban megismertem egy fiút.. Vagyis először Őt, majd a bandáját. Mindig mikor azt mondtam, hogy gördeszkázni megyek, hozzájuk mentem. Volt velük egy kedves srác. Őt még nem láttam velük. A neve Luke. Aznap este kedves volt velem, egészen addig, amíg el nem vette a szüzességem. Ez egy hete történt, azóta mindennap írtam neki, mert nem beszélt velem, aztán írt egy üzenetet, amiben azt írta, hogy hagyjam békén, nem áll szóba kisgyerekekkel. Jól szórakozott velem, de itt a vége, és, hogy ne keressem többet. A jó dolgok miért így érnek véget?" Ezt sírva mondta nekem. Viszont a párnája alatt észre vettem egy pengét.. Tudtam jól, hogy mihez kezdene vele, ezért vígaszként megöleltem, közben kivettem a párnája alól. Anyának nem mondtam semmit, ha csak nekem mondta el, idővel neki is elfogja. A támasza én voltam.. És a bizalmát nem szabadott eldobnom. Felnőtt voltam már akkor és én is átéltem sok rossz dolgot, tudtam mit csinálok..
-Milyen Luke volt?
-Hemmings.. Luke kibaszott Hemmings.