Türkiz [L.S]

38

*Louis szemszöge*
Sajnos az edzéseknek végük van, úgy mint a Harryvel való eltöltött pár napnak is..
-Vigyázz magadra! Az ajtót ne nyisd ki senkinek! Ha baj van hívj fel! Beszéljek Zaynel, hogy amíg távol vagyok lajkon veled? Persze, hogy szólok neki! - A kocsi már várt rám, sőt az első dudát is megkaptam, de túlságosan is aggódom Harryért, hogy csak így itt hagyjam!
-Nyugi már, Lou! - Mondta szinte nevetve.
-Jó, de az a fasz fej itt van! Zayn ismeri! Mindjárt felhivom! - Kaptam volna a telefonom után, de lefogta a kezem.
-Figyelj! Ha neked megnyugtatja a szíved, akkor itt lesz velem Zayn! Sőt! Ha a kocsiban vagy hívd is fel! De... Mivel már dudáltak és, ha nem akarod, hogy az ajtónál várjanak meg - Ekkor csengettek. - menj! Szeretlek! Nagyon! Vigyázz magadra és hívj amikor van időd! - Még csókoltam. Nagyon nem akarok menni! Harryvel akarok maradni!
A végső csók, ölelés, és csengetés után, nagy nehezen, de elengedem Harryt.
Tényleg szar búcsúzkodni!
Harry portáját elhagyva ültem be a kocsiba, azonnal Zaynt hívva. 2 csöngés után fel is vette:
-Szeva, haver! Mi a szitu?
-Zayn! Megszeretnélek kérni valamire!
-Engem? És mire? - Kérdezte csodálkozva.
-Még meccsen vagyok költözz hozzá!
-Minek? Ennyire félted? Mégis mitől?
-Inkább kitől...
-Mivan, haver?!
-Andrew van, bazdmeg!
-Mivan?!! - Akadt ki.
-Ugyanaz a sztori, mint nálam Zayn!
-Jesszus! Oké! Megyek! 5 percen belül ott vagyok!
-Köszönöm, haver! - Többet sem kellett mondanom. Bontottam a vonalat, majd idegesen vetettem magam alá az útnak.