Türkiz [L.S]

07

Mikor felébredtem már javában reggel volt.. A telefonom 9 órát mutatott mikor bekapcsoltam. Körül néztem a szobában. Hát, kicsit sem hasonlít az én szobámhoz... Nagyon jó esténk volt Louval...
Várjunk! Louis!
Gyorsan felöltöztem és leszaladtam a konyhába. Imádkoztam, hogy ott legyen és, hogy ne igazolódjon be a tegnapi mondandóm, de... Louis... Sehol nem volt... Ki gondolta volna...?
Szomorúan dobtam le magam a kanapéra és gondolkoztam hogyan tovább... Meg várni nem fogom az fix! Ezek után nem tudnék a szemébe nézni. Ez most nagyon fáj..
Aztán 5 perc semmit tevés után bezártam magam mögött a bejáratiajtót, a kulcsot a lábtörlő alá raktam.
Nem lehet, hogy csak kihasznált azok után, hogy bevallottam neki, hogy tetszik! Lehet ez volt a baj...
Engem mindenki olyan könnyen elhagy... Aztán én meg szomorkodok még, ha meg sem érdemli! Ezt nem hiszem el!!
Ekkor a rezgő telefonomra kaptam fel a fejem. Eleanor. Na, ő most nem hiányzik kicsit sem! De végül muszáj voltam felvenni, ha nem akartam 100 meg 1 üzenetet 5 perc alatt.
-Halló? - Szóltam bele a telefonba, mintha nem lenne egyértelmű ki is hívott.
-Halló? Eleanor vagyok! Mivan veled? Tegnap óta nem láttalak! Hol vagy?
-Éppen haza ballagok, Eleanor!!
-Mégis melyik csaj ágyában töltötted az éjszakát?
-Bárcsak lány lett volna! - Mérgelődöm.
-Pasi?! És mesélj! Meg volt?
-Sajnos! - Túrok a hajamba. - Ráadásul a drágalátos, geci exeddel!
-Melyikkel? Sok van...
-Louissal!
-Mivan?
-Jól hallottad! - Itt már potyogtak a könnyeim.
-Bassza meg! Figyelj rám!
-Figyelek.. - Szipogtam a telefonba.
-Ha haza értél írj rám, és át megyek! - Szinte parancsolta.
-Minek jönnél át? Hogy papolj arról, hogy Louis mekkora egy szemétláda? Emlékeztetlek, hogy már meg tapasztaltam!
-Akkor is át megyek és beszélek vele is! Kérlek!
-Oké! - Megint a hajamba túrtam, majd letettem.
Miért velem kellett megtörténnie?! Olyan hülye vagyok! Tudtam, hogy nem kellene, de mégis megtettem.. És az is közre játszik, hogy tetszik, de mivel meg voltam neki, így el kell felejtenem... Oh, Harry, ha az olyan könnyű lenne!
Alig értem haza, de már kopognak!
-Nyitom! - Eleanor állt az ajtóban.
-Szia Hazz..
-Szia... - Megölelt, majd elterelt a kanapéhoz és le ültünk.
-Elmeséled, hogy mi történt? - Néz rám aggódó, szinte könnyes szemekkel.
-Hát ugye el vonultunk beszélgetni. Ittunk két sört, de mivel olyan szakaszra terelődött a beszélgetés inkább kimentem vécére.. Egy kis nyugalmat akartam, de utánnam jött. Furcsáltam ezt a viselkedését, majd egy kis szó váltás után megcsókolt. Megkérdezte, hogy nem-e folytatjuk nála, én meg bólogattam. Egyszer csak nála kötöttünk ki.. Észbe kaptam, mikor a kanapén voltunk. Ellenkeztem, egy pillanatig nyertem is, majd elkezdte a nyakamat csókolgatni és a kezem automatikusan  lecsusszant a fenekére. Bele markoltam majd mire ő felnyögött,de nem is akárhogy, ezért a fejem elvesztettem és csak arra tudtam koncentrálni, hogy mennyire akarom. De aztán pár másodpercre vissza jött az eszem, mire ő bíztatóan mosolygott. Ott helyben végem volt tőle és AKKOR nem érdekelt mi lesz.. És meg történt.
-Akartam én veled erről beszélni, de Zayn is idegesített, te sehol nem voltál addigra... Hívtunk is, de ki voltál kapcsolva. El akartam menni Louhoz, de Zayn azt mondta, hogy a te dolgod, pedig tudod, hogy olyan mintha az öcsénk lennél. A kis rosszcsont akit imádunk és féltünk... Hiába vagy 19 éves te még kisgyerek vagy, aki bárkit képes szeretni feltétel nélkül... És, hogy őszinte legyek nagyon szeretlek! Zaynnel ölnénk érted! - Hozzá bújtam.
-Én is szeretlek titeket! - Miután le nyugodtam csöngettek. Álltam volna fel, hogy kinyitom, amikor El szólt, hogy megy, maradjak csak. Zayn jött, de nem volt egyedül.. Észbe kaptam, hogy Ő az és bele bújtam szószerint a kanapéba. Látni se akarom a történtek után nem az, hogy megbeszélni!
-Szia Harry! - Köszönt Zayn, majd ledobta magát mellém. Síri csend. Ez nem Eleanorra vall, bár lehet, hogy már rég megölte a szemével.
El közben mellém ült, így én voltam középen, Louis is le ült az egyik fotelbe ami közelebb volt hozzám.
-Kezdheted! - Louis, ,,Ezt még megbánod" nézéssel nézett Elre.
-És most mit mondjak? - Kérdezte unottan.
A körmömet piszkáltam, nem néztem rá. Minden szó ami elhagyta a száját nagyon fájt, na, de a hozzáállásáról ne is beszéljünk.