Türkiz [L.S]

82

Fehér szoba. Lehunyom a szemem és minden vérben úszik.. Kezdek pánikolni, mert a szoba plafonjából ömlik a vér és gyülemlik egyre jobban. Az ülő pozíciómból felkelve próbáltam kiutat keresni, de minden hiába.
A vér seperc alatt belepett.. Pánikoltam, de nem tudtam úgy semmi csinálni, mintsem bele törődni.
Amin elkezdtem fuldokolni vissza szereztem a régi énem, és a rosszal találtam szembe magam, mintha egy üveg ketrec szerűségbe lennék.
Szemeztünk egy darabig, az üveghez mentem leszarva a körülményeket.
-A kis édes, ártatlan, kicsi Harry.. Hogy te milyen sorsra kerültél..
-Miattad történt az, ami!
-Szívesen! Legalább meg tudtad mi az a szenvedés.. - Ahogy ezt kimondta, elsötétült minden, elkezdtem fuldokolni és itt vége volt.