Türkiz [L.S]

49

*Louis szemszöge*
Nagy nyugodtan ültem a konyhában egy cigi és kávé társaságában, mikor megláttam Harryt. Megijedtem.
-Hé, Harry! Minden oké? - Le volt izzadva, szinte folyt róla a víz, sírt is.
-Gemma? Zayn? Andrew? Itt vannak még? - Olyan volt, mintha félne, közben dadogott is.
-Még tegnap haza vittük őket.. Zayn meg haza ment, mert itt vagyok..
-Hogy, hogy élek még? - Csodálkozott.
-Miért ne élnél? Mi a baj?
-Tisztán emlékszem! - Vitatkozott.
-Megöltél! Elvágtad a torkom! Összeálltál Andrew-val, Gemma meg Zaynnel és megaláztatok, majd elvágtad a torkom!
-Ne már.. Ez csak egy rossz álom... Látod? Most sem bántalak, mert szeretlek! És amúgyse tudnálak bántani!
-De biztos? - Mintha ki kelt volna önmagából.. Láttam, hogy nem bízik bennem és remegett is.
-Figyelj rám, jó? Ülj le.. Nyugodj meg! - Sokkot kapott. Az álmaiban azok az emberek, akiket szeret, ellene fordultak.. Mivel elég érzékeny nem tudta egy álomként feldolgozni.
Ha ez elhúzódik, muszáj orvost hívnom...