Türkiz [L.S]

63

Itt ülök Louval a fürdőkádban. Jól esik a meleg víz. Jól esik a közelsége. Jól esik, hogy beszélgetünk. Olyan elveszett voltam..

Szárnyak.
Szárnyalok.. Azt nem mondom hogy minden rendben, de egy kis részem megbékélt az álmokkal, és annyira nem fogadom be őket, mint, akkor régen.
Az álmok meg vissza térnek, a képek ritkásak.
A kés iránt érzett szenvedélyem csillapodott, eddig rá se néztem.
Remélem minden egyenesbe jön és az életemmel foglalkozhatok, amit annyira elhanyagoltam.
Legfőképpen Louval.

-Csinálunk ma valamit? - Még magamat is megleptem ezzel a kérdéssel.
-És mit? Gondolom még egy darabig nem mész emberek közé..
-Most akár hiszed, akár nem, kimennék a városba.. Lehet utána megbánom, de már rossz itthon lenni..
-Komolyan mondod? Nem elhamarkodott?
-Lehet, hogy az, de már jó lenne kiszellőztetnem a fejem.. - Nagy nehezen igaz, de sikerült velem szembe fordulnia.
-Tudod, Harry jó, hogy javulsz, de ha még nem érzed készen erre magad, akkor nem muszáj. Főleg nem miattam. Most az a legfontosabb, hogy jól legyél..
-Igyekszem Lou tudod jól.. Jó lenne már a valóvilágot is tisztán látni..
Rossz már a fejem börtönében lenni..
-Jól esik a törődésed és, ha ezt szeretnéd akkor örömmel! - Erre meg csókoltam.
Nagyon jól esett, a tudatomra adta, hogy nem vagyok egyedül, hogy segít nekem.
Én még életemben nem szerettem így senkit, mint ezt a fiút. Pár hónapba telt neki és ő lett a minden számomra.