Türkiz [L.S]

81

*Louis szemszöge*
Fura előérzetem van. Harry egész éjjel nem volt mellettem, sőt mikor felkeltem is hűlt helyét
találtam. Remélem nem az történik amin nagy nehezen, de át segítettem. Vagy csak megjátszotta? Nehezebb megfejteni Harryt, mint gondoltam. Ez így nem lesz jó.
Reggel a konyhába szinte mozdulatlanul ült, maga elé bámulva.
-Hé, Harry, minden oké? - Rám nézett, szeme piros volt, úgy nézett rám, mint aki rémet látott.. Úgy nézett, mint aki életében nem látott volna.
Emlékezz Louis! Richard mondta, ha Harry teljesen kifordulna önmagából, csak adjak neki egy ilyen rózsaszín pirulát, igaz a fél napot át alussza tőle, de utána jobban lesz.
-Harry! - Figyel rám, habár a helyzetet nem tudja felmérni.
-Gyere a kanapéra! - Nagy nehezen oda vittem. Most, vagy soha Tomlinson!
-Ezt vedd be kérlek! - Nyújtottam felé egy nagy pohár vizet a gyógyszerrel együtt. Úgy nézett rám, mint aki menten megöl. A szeme elsötétült, mélyen a szemembe nézett, és azt sugallta, hogy ne nagyon merjek csinálni olyat, hogy aztán megbánja a viselkedését. Az összkép félelmetes volt és teljesen elrejtőzött mögötte az, az ember, akibe beleszerettem.
Szemeztünk egy ideig és biztos megérezte, hogy félek tőle, mert megrázta a fejét, pislogott párat, majd szó nélkül tette amit kértem tőle. Pedig Richard tisztán megmondta, hogy nem szabad vele éreztetnem, hogy félnék tőle, vagy ilyesmi..
Úgy tűnik, hogy az a bigyó 5 perc alatt kiütötte. Ez gyors volt.
És most hogyan tovább, Tomlinson?