BingYuan: Segítség megakarnak enni

6. Rémálom

Shen Yuan megint az utcán találta magát. Nem értette, hogy került az ágyából egy másik város utcájára. Sőt arra az utcára, ahol először felébredt. Nagyon reménykedett benne, hogy nem valami rossz viccről van szó. 

_ Rendszer?

Csak a csönd fogadta. Megörült a dolognak, hogy végre megszabadult egy korlátozó dologtól. A rendszer semmiben nem tárgyale. A szereplőket nem mutatta be neki. Csak kiadta a feladatot, fenyegetőzött és pontokat vont le. 
Jobban szemügyre akarta venni a környezetet, de az elég homályos volt. Többször is megdörzsölte a szemét, de nem lett élénkebb. A közelebbi tárgyaknak sem volt élénk színe. Az utcán több ember is sétált. Megnézte az arcukat, de csak egy fekete foltot látott a helyén. Az eddigi öröm helyett, már ijedtséget érzett. Most már nagyon zavarta a rendszer hiánya. Úgy döntött ideje távozni. A testet nagyon nehéznek érezte és a végtagjait is nehezen tudta mozgatni, mintha kiszívták volna belőle az energiát pedig nem érezte magát fáradtnak. Nehezen felállt és elindult egy random irányba. Alig tett meg pár lépést hangokat hallottam a háta mögül. 

_ Ne menekülj előlem! Ígérem jól fogok bánni veled!

Borzongás futott végig a hátán. Nem kellett megfordulnia, hogy tudja ki van mögötte. Qin fiatal mester közelített felé a tömegből. Gondolkodás nélkül próbált futásnak eredni, de a lábai alig tudta mozgatni. Úgy érezte, mintha egy mocsárban próbálna futni. Többször próbálta a rendszert hívni, de az néma maradt. Túl néma. A városban alig töltött időt, így nem jegyezte meg merre vannak a zsákutcák. Nem mert letérni egy szűk kis utcára sem. Nem akart csapdába esni.  A városközpontja felé vette az irányt, ahol a tömeget akarta használni, hogy lerázza az üldözőjét. Elég világos volt, így a központ tele volt emberekkel.  Az egyik járókelőnek neki ment, de az elkapta a kezét. Az a fiatal lány volt, aki megsajnálta az utcán és adott neki egy gombócot. A kedves arca egy ragadozó mosolyát tükrözte. A hegyes fogait nem leplezve tovább.

_  Milyen finom illatod van.  Nem szeretnél ezzel a meimei-el jönni?  

Shen Yuant sokkolták a látottak. A rendszer figyelmeztette, hogy démon, de arra nem, hogy ember evő is. Próbált küzdeni, de túl erősen fogták a karját.
Nem merte levenni a szemét a démon lányról, így nem vette észre a táj változását. A város falai eltűntek akárcsak a tömeg. Már csak  hárman maradtak. Qin fiatal mester ráérősen gonosz mosollyal az arcán közelített. Látta a prédáját megfogták és már csak csatlakoznia kell a mókához. 

Shen Yuan csak a szívverését hallotta. Nagyon úgy tűnt neki, hogy ezek ketten szövetségesek. Hiába védte meg előtte a lány.  Egy nagy rántással kihúzta a karját és futásnak eredt. A lábaiban még mindig érezte az ólom súlyt, de nem törődött vele. Minél messzebb akart lenni tőlük. Figyelmetlenségében megbotlott, de nem gondolkodott túl sokat.

Négykézláb próbált tovább menni. Érezte az egyik lábát elkapták és kezdik visszahúzni.  A kezeivel próbált a talajba kapaszkodni, de az túl csúszós volt. A látása elkezdett homályosodni. Könnycseppek gyűltek a szeme sarkában, de még nem buggyantak ki. Tartotta magát. 

Éles fájdalmat érzett a bokáján. Hátra nézett és a legrosszabb dolgot látott, amit soha nem akart elképzelni.  A démon lány beleharapott. Felemelte a fejét és véres szájával rámosolygott Shen Yuanra, akit kirázott a hideg.  Érezte, hogy az arca nedves lett. Könnyei az arcán végig csorogtak.  A másik lábával elkezdte rugdosni, hogy engedje el. Nem érdekelte, hogy egy fiatal nőt rugdoss éppen. Jelenleg megakarja enni! A rugdosásnak köszönhetően elengedte a démon.