BingYuan: Segítség megakarnak enni

28. Invázió II.

A békés táj helyett, káosz és zűrzavar fogadta Shen Qingqiut. Alig lépett ki az elzártságból, már a lángoló Cang Qiong látványa fogadta. Nem is lepődött meg a Peak lord. A szektának sok ellensége volt, bárki, bármikor késztetést érezhet a megtámadására. A gyávák biztos, hogy azt az időpontot választották, amikor a szekta a leggyengébb. Vagyis a szektavezető nem tartózkodik a csúcson. Ilyenkor minden felelősség a főtanitványra hárul. Mégis a tanitványok fejetlen csirke módjára szaladgálnak, ahelyett, hogy a démonokat irtanák. Ennél még a Bai Zanh vadállatok is jobbak! Ők legalább már elkezdték volna a kitessékelni a behatolókat. 

Qiong Dingen való megjelenése vegyes fogadtatást kapott. Volt, aki örült és volt, aki csalódott. Mást vártak, de őt kapták.  Most vele kell beérniük. Ő sem akart itt lenni, de azt a fejetlenséget nem bírta elviselni. Pedig szívesen ment volna haza a bambusz lakba és a sok semmire kellőre hagyta volna az egész elsimítását. Csakis Qi ge és a másik idióta miatt nem tette meg. Ő ennyi idősen már komolyabb küldetéseket oldott meg egyedül.

A frusztrációját az első párbajban a Félkarú mesteren vezette le. Szegény pára. Nem kapott volna ekkora verést, ha egy nappal később jöttek volna Cang Qiong hegységre. Egy másik társának kellett felsegítenie és eltüntetnie, hogy a következő párbajnál ne legyen az útban. Épp nézte a szerencsétlen  ellenfelét, amikor egy csilingelő hangra lett figyelmes. Egy lenge öltözetű démon lány jelent meg. Finoman ringatta a csípőjét és minden lépésénél csengők csilingeltek. Megállt Shen Qingqiu elött. A párbaj elvesztése ellenére, még mindig magasan hordta az orrát. Még mindig bízott a győzelmében. Shen Qingqiunak egy elkényeztetett úri leányt képe jutott az eszébe, akinek minden az ölébe hullott. 

_ Shen mestertől nem is várhatunk volna kevesebbet- bókolt a démon szent.- De ha csak a mester hajlandó küzdeni, azzal Cang Diong tanítványait gyávának titulálja.

Gúnyos mosolyra húzta a száját. A mögötte lévő démonok elkezdtek nevetni, de Shen Qingqiu arca rezzenéstelen maradt. Elővette a legyezőjét és nyugodtan elkezdte magát legyezni.

_ A második párbajban én fogok részt venni. 

Sha Hualing csípőre tette a kezét. Magabiztosan áll a párbaj tér közepén és már biztosra is vette a győzelmét. 

Shen Qingqiu fagyos arccal nézte a tanítványokat, végül a szeme megállt egy lila ruhás szépségekből álló csoporton. A Xuan Shu csúcs gyönyörű virágszálain. Nem egy férfi szívét rabul ejtették ezek a lányok, de Shen Qingqiu nem is ezért nézte őket. A Vörös Lámpás Pavilon is tele van szebbnél szebb virágszállal. Sőt az ottani lányok készségesen ki is szolgálnák, de sosem ezért ment oda. A Vörös Lámpás pavilonban sokkal kipihentebben ébredt, mint a bambusz lakban bármikor.

Külső szemlélőként úgy tűnhetett, mintha nem érdekelné a párbaj, csak Xuan Shu szépségei. Nem egy pletyka terjengett a hegységen arról, mi szerint a fiatal női tanítványokra akarja tenni a mocskos mancsát. Pedig, ha kicsit gondolkodnának ... De Cang Qiongon nem szeretnek gondolkodni. Nekik csak az a fontos, hogy rossz hírét terjesszék. Megtanult, nem foglalkozni a pletykákkal. Már Peak lord lett és ez a fontos. A sok irigykedő embert meg megeszi a penész. Ennél elégedettebb nem is lehetne. 

A valóságban egy tanítványt keresett a szépségek között. Mégpedig Liu Mingyant, a háborús isten húgát. Ha csak egy kicsit is olyan, mint a bátya, akkor sima győzelem lesz.

Liu Qingge tanítványként nagyon idegesítő volt. Csak a harc érdekelte és állandóan azzal zaklatta, hogy párbajra hívta. Hiába utasította el, mindig visszajött. Sokkal idegesítőbb volt, mint Qi ge az állandó bocsánat kéréseivel. De ő sem lett volna idegesítő, ha elmagyarázta volna, miért nem jött érte. Bármennyiszer is sértegette, mindig lágy mosollyal az arcán tűrte. Csak egyszer látott más reakciót Qi getől, mikor azt hitte, hogy Shen Yuan a fia. Az ijedt arc kifejezése mosolyt csalt az arcára. Ha te nem magyarázod meg, akkor én miért tenném?