BingYuan: Segítség megakarnak enni

30. Álom, álom, rémálom? 1.rész

Figyelmeztetés! Durva jeleneteket tartalmaz! 

.

.

.

Egy ismeretlen város szélén egy kis gyerek álldogál egy félelmetes erdő elött. Csak áll és bámul maga elé és a sok ilyen történet jut eszébe, amit róla hallott. Félelmetes sikolyokat lehetett hallani az erdő mélyéről az éjszaka közepén. Bárki, aki bement nem jött ki élve onnan. Örökre elveszett az erdő közepén. Az erdei csapás elvezetné a-niangjához, de fél bemenni az erdőbe. A lábai remegtek és nem akarták előre vinni az úti célja felé. A mellette álló férfi megunta a várakozást.

_ Nem szeretnéd látni a-niangodat?

Könnyek gyűltek a szemében a félelemtől. Minden porcikája ellenkezett, hogy kövesse az idegent, de nem volt más választása. Nem, ha a-niangját látni akarja. Küldetése van és ahhoz be kell mennie a félelmetes erdőbe. Tett egy lépést előre és egy másikat. Már nem kell sok, hogy  az erdei útra léphessen.

_ A-Yuan! A-Yuan!

Az ismerős hang hallatán hirtelen megfordult és megkönnyebbülve vette észre a-niangját az út szélén. Örömmel indult el ő is, de egy nagy kéz visszarántotta. Bosszúsan küszködött a szorítása alatt, de a férfi csak még erősebben megragadta a karját. Idegességében még fel is pofozta. 

_ Engedj el!
_ Nem! - hangzott bosszúsan.

A nő rémülten próbált segíteni a fián, de az útját állta két másik férfi. Félelmében tett két lépést hátra, de fia hangja bátorságot adott neki.

_ Engedjétek el! Meggondoltam magam!
_ Ó? Nem ezt beszéltük meg.
_ Kérlek adjátok vissza!
_ De már fizettünk neked!
_ Visszaadom a pénzt!

A nő a földre rogyott és elkezdett sírni. Nem rég tudatosult benne, hogy mit tett. Nem ezt ígérte a férjének évekkel ezelőtt. A szerelme hiánya miatt sok olyan döntést hozott, amire nem volt büszke. De nem tudta feldolgozni a hiányát és a hozzá legközelebb állót büntette miatta. De nem tehetett róla, annyira, de annyira hasonlít a szerelmére. És akárhányszor meglátja, mindig eszébe jutatja. Beleörült a fájdalomba.  
Könyörögve megfogta a közelebbi férfi lábát, de az nevetve belerúgott. 

_ Vissza akarod kapni? Nem te akartál megszabadulni tőle? Még mérgező gombával is etetted szegényt.
_ Hidd el  nálunk jobb helye lesz.- szólalt meg a másik idegen.
_ Könyörgőm! Adjátok vissza!- sírt a nő.

Shen Yuannak meghűlt a vér az ereiben. A-niangja, az egyetlen családtagja, akiben minden feltétel nélkül megbízott, meg akarta mérgezni. Nem akarta elhinni, amit hallott, de nem volt hülye. Most már minden értelmet nyert. Fura ételeket kapott vacsorára, amitől minden éjszaka fájdalmasan görcsölt a hasa. Hiába mondta a-niangjának, ő csak annyit válaszolt, hogy túl gyorsan evett. Elhitte minden szavát. El akarta hinni minden szavát. 

_ Öljétek meg! Nincs szükségünk rá! Csak akadályozza a terveinket!

Shen Yuan hirtelen felébredt a kábulatából. Bármilyen szörnyűséget is követett el a-niangja, nem akarta, hogy meghaljon. Küzdött a férfi szorításában, de az nem engedte el. 

_ Menekülj!

De már késő volt. Alig mondta ki ezt az egy szót, a-niangját leszúrták egy karddal. A nő remegő kézzel rámarkolt a kardra, de nem tudta kihúzni. A félelem jelent meg az arc vonásain és kétségbe esve próbálta kihúzni a kardot. A ruháját egyre jobban vörösre festette a vére  és a látása is kezdett elhomályosulni. Felemelte a fejét és A-Yuanra nézett, aki az őt tartó férfi kezei között küzdött.