BingYuan: Segítség megakarnak enni

Borzongós külön kiadás

A következő történet csak egy oneshot. Semmi köze a sztorihoz. Csak felelősségre olvasd.

Adsz vagy elveszem

Egy bambusz erdei úton két kis gyerek sétál. Olyan nyolc évesek lehetnek. Apró lábaikkal sietnek. Nem indultak el időben, ezért már rájuk sötétedett útjuk közepén. Sok rém sztorit hallottak, hogy az egyedül sétáló gyerekeket megeszik a démonok vagy élve megfőzik őket egy levesnek. Ettől való félelmükben, egymás mellett sétáltak. Az egyik kisgyerek ijedtében, majdnem a másik nyakába ugrott.

_ A-Hua eressz már el.
_ Te nem halottad? Morgást halottam a közelből.

A másik kisfiú elkezdte hegyezni a fülét, de nem halott semmit. Dühösen kirántotta a kezét a másik szorításából.

_ Jiu-ge meg fog minket ölni, ha nem sietünk. Így is elég sötét van már.
_ Én jobban félek a közelben ólálkodó démonoktól.
_ Nincsenek itt démonok. Még ők is félnek Jiu-ge-től. 

A kisfiú elindult, nem várta meg a társát, aki ijedten figyelte a sötét erdőt. 

_ Várj meg A-Yuan! Sötét van!
_ Ha nem törted volna el a lámpásomat, látnánk is valamit.

A-Yuan megállt, hogy utol érje A-Hua. Épp elindultak volna, mikor nem messze tőlük morgást hallottak. A-Hua egyből A-Yuan mögé ugrott félelmében.

_ Mi-mi-mi  mi volt ez?- dadogta.
_ Ha minden kis nesztől a nyakamba ugrassz, hajnalik nem jutunk haza.

Egy ág reccsenésére, mindketten elhallgattak. A sötét erdőt vizsgálták, de nem láttak semmit. Figyelték az erdőt, ami csendes volt. Míg végül egy nyöszörgő hangot hallottak a reccsenés irányából. A-Yuan fogott egy botot az út szélén és elindult a hang irányába. A-Hua felháborodva próbálta visszarántani a társát.

_ Mi-mi-mi-mit csinálsz? A-Yuan menjünk innen. Biztos egy démon az.
_ Én megyek és megnézem. Lehet, hogy egy sérült kis állat.
_ Túl sötét van az erdőben. Hagyd, majd az anyja segít rajta.

A-Yuan elindult egyedül a sötét erdőbe. A-Hua küszködött a könnyeivel. Csak ezért kísérte el A-Yuant, hogy ne egyedül sétáljon haza. De ha hagyja, hogy megegye egy démon, akkor Shen Qingqiu nagyon nem lesz boldog. Az is lehet, hogy kikötözi egy fához és felajánlja a démonoknak.

_ Ne hagyj egyedül!

A-Yuan párszor megbotlott az útjába kerülő kövektől, amit a sötétség miatt nem látott. A-Hua nem volt szerencsés. Arccal előre esett a földre. Nem tudni, hogy a saját lábában vagy egy kőtől.

_ A-Yuan. Muszáj volt bejönnöd?
_ Nem kell követned.
_ De Shen mester megnyúz, ha elhagylak a bambusz erdő közepén.
_ Így is úgy is büntetést fogunk kapni.
_ Én miért?
_ Miattad indultam el későn és a lámpásomat is eltörted.

A-Hua elfehéredett, mint a fal. Ha nem nyaggatta volna A-Yuant, nem tartanának itt. Csak a teliholdnak köszönheti, hogy látnak valamit.  A nyöszörgő hang forrását végül megtalálták. Két fekete kiskutya feküdt összegömbölyödve egymás mellett. A-Yuan közelebb lépett és leguggolt előttük. A bátrabbik felállt és morgott rá. A-Hua egyből távolabb ugrott. A-Yuan csak a szemét forgatta és elővett egy kekszet. Odanyújtotta a morgó kiskutyának, aki bizalmatlanul elkezdte szagolni a felajánlott ételt. Elővett még egyet és átnyújtotta a társának, aki értetlenül nézett rá.

_ Nyugi barátságos. Add oda a másiknak. 
_ Nem, nem, nem, nem, nem, nem,. Biztos, hogy nem!
_ Nem hagyhatjuk itt őket.

A-Hua elvette a kekszet és odanyújtotta a másiknak állatnak. Megszagolta a gyanús alak által nyújtott kekszet és elfordította a fejét. A felajánlást többször is az orra alá dugták, de nem közömbösen feküdt tovább. 
A-Yuan már összebarátkozott a másik kiskutyával és az ölében simogatta. A-Hua könnyes szemekkel nézte a megható pillanatot, míg fogakat és enyhe fájdalmat érzett a kézén. A kiskutya a kekszre rá sem nézett egyből A-Hua kezét kezdte el csócsálni.