BingYuan: Segítség megakarnak enni

14. A gyerekkor keserű emléke

Az ágyban egy kis gyerek alszik. A napsugarai besütöttek a kis ablakon. Megvilágítva a kis poros szobát, ahol tartózkodik. Vastag porréteg szennyezi a kopott bútorokat. Látszik, hogy nem használják a szobát.  A kisfiú felkelt és rendbe tette az ágyat, amit most használt. Sosem aludt még itt, de nem szeretne rendetlenséget hagyni. Csak szívességből kapta meg a szobát, hogy aludhasson valahol. Az éjszaka nem aludt jól. A-niangja vacsora készítés közben rosszul lett. Akkora volt a felfordulás, hogy elfelejtettek vacsorát adni neki. A hasa már kora reggel is korgott. A szomszéd néni meg nem foglalkozik vele. Nem azért vigyáz rá, hogy meg is etesse. Az a szülök felelőssége. Nem is szerette a szomszéd nénit. Mindig morgott és elzavarta. Pedig nem is volt hangos, de mindig erre panaszkodott. Egyedül fog meghalni az a hárpia.  Biztos ezért élt egyedül, mert senki sem szerette.

Az ágy rendbetétele után a fiú megfogta a nyusziját és kiment a szobából. A nénike épp a konyhában takarított. Meglátta a kis jövevényt és egyből odament hozzá és megsimogatta a fejét. A fiú sosem szerette, ha a fejét simogatják. Ezzel lealacsonyítják őt.

_ Jól aludtál? Nem kell ennyire megszeppenni. 

A fiú csak szorosabban kezdte ölelni a nyusziját. A néni feladta és elkezdett keresni egy almát.

_ Tessék egyed csak meg. Ez a jutalmad, amiért csendben maradtál egész éjszaka.

A fiú megköszönte és beleharapott az almába. Lenyelte a sértést, amit mondtak neki. Sosem szokott hangoskodni, de a néni mindig ezt panaszolja a-niangjának. Többször meg is büntették emiatt. Az alma, amit evett már kezdett megfonnyadni, de még ehető volt. 

_ Ha végeztél az almáddal haza viszlek.
_ A-niang?
_ Ó, ő most nem tud érted jönni.

A kisfiú szíve összeszorult. A-niangja mindig elszokott érte jönni. Félelem kúszott a kicsi szívébe.

_ Miért?
_ A-died, majd megmondja.

A die-je alig szokott otthon lenni. Valami komoly dolognak kellett történnie, hogy hazajött. A néni megfogta a kezét és haza vitte. A fiú csendesen lépkedett mellette. Az ajtón belépve először a-diejét látta meg. Szemeivel kereste a-niangját, de nem találta sehol. A felnőttek beszéltek pár mondatot, majd a néni elment. A-dieje hirtelen felemelte és elindult a szobájuk elé. Útközben elkezdett beszélgetni a fiával.

_ Hogy van az én nagy fiam?
_ Hol van A-niang?
_ Nem is érdekel a-died hogy léte? -csípte meg a fia arcát.
_ Tegyél le! Hol van A-niang?
_ Ennyire megijedtél az este történtektől?
_ Nem ijedtem meg!- háborodott fel a fiú.
 _ Persze, persze. Van egy meglepetésünk!

A kisfiú kérkedve nézte a felnőttet. A-niangját szeretné látni, nem a-dieje bohóckodását. Az ajtón belépve észrevette a-niangját, aki az ágyban feküdt. Az arca sápadtnak tűnt, de mégis sugárzott az örömtől. Egy kis csomagot szorongatott az ölében és mosolyogva nézte. Észrevette a két új jövevényt a szobában.

_ Üdvözöld Yuan-ert. Nézd milyen kicsi.

A kezdeti ellenállása abba maradt és csak a kis csomót tudta nézni. A fiú szemei elkerekedtek. Megszületett a kis öccse. Nagyon törékenynek néz ki, még a-niangja is óvatosan bánik vele. A kis csomó a-niangja ölében épp ásított, majd nagy kerek szemeivel a bátyjára néz. A-niangja csak kuncogott a jeleneten. 

Eltelt egy vagy kettő év, de még mindig nem kedvelte meg a testvérét. Őt hibáztatta, hogy a-diejük még kevesebbet volt otthon. A nem tetszését többször is kimutatta testvérének, de az mindig lepattant róla vagy csak nem fogta föl. Távol akarta magától tartani az öccsét, de sosem jött össze. Egy reggel egyedül voltak a szobában. Yuan-er az új plüss nyuszijával játszott. A fiú is kapott ilyet, de az övé már nagyon kopott volt. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött kicseréli a két játékot. Odament az öccséhez és megmutatta neki a kopott játékot. Yuan-er egyből elvette és magához ölelte. Addig elvette az öccse nyusziját. Yuan-er egyáltalán nem foglalkozott többet a saját játékával. Pár nap múlva rájött, hogy nem volt jó üzlet. Megint odament az öccséhez, hogy kicserélje a két játékot. A-niangja pont, akkor lépett be a szobájukba.