BingYuan: Segítség megakarnak enni

17. Megmentőm

Figyelmeztetés! A következő rész durva erőszakos jelenetet tartalmaz!

.
.
.
.
.

Fu városából szeretett volna kijutni, de utolsó pillanatban elkapta valaki a karját és nem engedte el. Egy karnyújtásnyira volt az erdőtől. Utolsó megmaradt erejét is felhasználta a kiszabadulásra, de az idegen csak még erősebben tartotta. A méreg bénító hatását már minden végtagjában érezte, egyre nehezebben tudott megmozdulni. A földre rogyott és nem tudott megmozdulni. A férfi ingerülten próbálta lábra állítani, de a lábai nem akartak engedelmeskedni. Bejött, amitől félt. Ha megáll, nem tud újra elindulni.

_ Hé figyelsz te rám?

Shen Yuan fáradtan nézett az idegenre. Nem látta tisztán az arcát, valami fátyol féle gátolta a látását. Próbált válaszolni a kérdésre, de a szája nem akart együtt működni vele. Az idegen nem volt egy türelmes ember. Újból megrázta.

_ I- gen.
_ Hol van a családod? Hol van a-niangod?
_ Nincs.
_ Beszélj rendesen.
_ Nincs ... csa... lá... dom.

A futás nagyon rossz ötlet volt. A méreg sokkal gyorsabban hatott. Alig kapott levegőt. Nem tudta a futástól vagy a méregtől. Bai Zahnnon sokkal több kört kellett futnia. Ez a kevés meg sem kottyanna neki.
Érzett még pár rántást, de nem érdekelte.  Már beszélni sem tudott rendesen. Az utca végén látható erdőt bámulta. Nem kellett volna sok, hogy kijusson. Egy képzeletbeli könnycseppet elmorzsolt. Érezte, hogy felkapják, mint egy zsák krumplit és elhagyják a kis utcát. A póz nagyon kényelmetlen volt. A fejét sem tudta felemelni csak lógott a karjaival együtt. A kilátás sem volt a legjobb. Az idegen hátát vagy a földet látta.
Egyenletes tempóban sétáltak tovább. Az utcán sétáló emberek nem is figyeltek fel rájuk, mintha ez természetes lenne.
Betértek egy épületbe, ami egy fogadó volt. Akadály nélkül felmentek az emeletre, pedig a zajból lehet hallani nem egy ember mellett elmentek. Ennyire nem érdekelte őket vagy ez elfogadott látvány lehetett.
Az emeletre érve a második ajtón bementek. A szoba közepén nem túl finoman letették a földre és ott hagyták.
Az egész teste zsibbad és a végtagjait nem tudja mozgatni. A méreg teljesen megbénította. Csak a plafont tudja bámulni.
Az idegen becsukta az ajtót és a kis asztalhoz sétált. Nem foglalkozott vele, hogy egy gyereket dobott az előbb a padlóra.  Kényelmesen elhelyezkedett és teát öntött magának.

_ Nem fogsz felkelni?

Shen Yuan csak kinyitotta és becsukta a száját. Nem tudott egy hangot sem kiadni. Küszködött, hogy megtudjon mozdulni, de nem sikerült neki. Csak abban tud reménykedni, hogy az idegennek feltűnik.

_ Egész nap a padlón fogsz feküdni? Hogy tanítottak téged?

Nyugodtan itta tovább a teáját. Shen Yuan mozdulatlanul feküdt tovább a padlón. Nem hibáztathatja az idegent. Nem tudhatja, hogy egy méreg hatására megbénult.
A férfi fel állt az asztal mögül és oda ment hozzá. Egy ideig bámulta, majd leült a padlóra. Megfogta a homlokát. A kezei kellemesen hidegek voltak. Nem tartotta ott annyi ideig, amennyivel Shen Yuan megelégedett volna. Ezután a csuklóját fogta meg. Egy hűvös áramlat ment végig a meridiánjain. Nem volt kellemetlen inkább kellemes szellőre emlékeztette. Nem volt olyan durva, mint a barlangban a démoni kultivátor.

_ Téged megmérgeztek.

El sem hitte e szavakat. A férfi gyorsan felismerte a helyzetet. De hiába tudja, ha nem tud segíteni neki. Szerencsére a méreg csak bénító hatású volt. Elvileg egy jó alvás és kiürül a szervezetéből.
A következő mozdulatok egyáltalán nem tetszett Shen Yuannak. A férfi ülő pozba emelte és elkezdte levenni a ruháit. Csak egy nadrágot hagyott rajta. Hozott egy tálba vizet és tisztára törölte vele. Felemelte a földről és csak ezután fektette be az ágyba. Egy új adag teát főzött. Odaült az ágy szélére. Felemelte Shen Yuan fejét és a szájához emelte a csészét.