BingYuan: Segítség megakarnak enni

22. A büntetés

A nap magasan süt, fen az égen. A madarak csicseregnek, és kellemes idő van most, a Cang Qiong hegységen. Egy szép nap is lehetne, de nem Shen Yuan számára. Shizunjának a szobájában, annyira pakolta a tekercseket, hogy teljesen megfeledkezett az időről. Nagy büntetésben fog részesülni, ha megváratja Shen Qingqiut. A másolási feladatot már réges-rég befejezte, nem szeretne megint napokig ecsetet fogni.

A keze meggyógyulása után egy guqint nyomott a kezébe Shen Qingqiu. Értetlenül nézte a hangszert, míg egy legyezővel meg nem suhintották a fejét. Nem ezért értetlenkedett, mert nem látott még hangszert, hanem Bai Zahn tanítványként nem kell tanulnia zenei művelést. Nem értette, miért akarja Shen Qingqiu megtanítani, zenélni.

A bambuszházba lépve annak lakója az alacsony asztalánál ült és olvasott. A könyvből felnézve szúrós szemekkel nézett rá.

_ Késtél!
_ Ez a tanítvány bocsánatot kér Shen shishutól!
_ Mindegy. Kezdj el gyakorolni.

Liu Qinggét nem érdekelte, hogy a tanítványai mit csinálnak szabadidejükben. Amúgy is ritkán tartózkodik a saját csúcsán. Az sem érdekelte, hogy egy tanítványa még mindig Qing Jingre jár, noha a büntetését már rég befejezte. Kénytelen volt beletörődni, hogy néhány nap kivételével minden nap el kell jönnie Qing Jingre.

Eleinte örült, hogy megtanul zenélni, de pár nap lecke után visszaszívta. Nem volt olyan alkalom, mikor nem szidta, verte fejbe egy legyezővel vagy ne sorolta volna fel a hibáit percekig. Hiába testvérek, neki semmi zenei érzéke nincs. Fölösleges olyat erőltetni, amiben soha nem lesz jó. Legalább Bai Zahnon jól halad.

Egy koppanás miatt abbahagyta a gyakorlást. Egy morcos Shen Qingqiu verte fejbe a legyezőjével, már megint. Párszor meg szerette volna kérdezni, miből van az a legyező.

_ Figyelj jobban!

Nem tudta folytatni a gyakorlást. Egy vendég kopogott a bambusz ház ajtaján. Shen Yuannak nem nagyon kellett találgatni, hogy ki lehetett az. Yue Qingyuan elég sűrűn jön látogatóba Qing Jing-re, mint most is mindig mosolyogva üdvözölte a shidijét.

_ Miért jöttél?
_ A küldetéssel kapcsolatban szeretnék beszélni veled.
_ Yuan. Mára befejezzük. Menj vissza a csúcsodra.
_ Igen Shen shishu.

Örömmel indult haza. Sosem fordult elő, hogy őt küldték el, mindig Yue szektavezető szokta a rövidebbet húzni. A boldogsága viszont nem tartott sokáig. A rendszer fekete gömbje lebegett elé.

<<Küldetés: Tedd tönkre Luo Binghe kézikönyvét. Jutalom 200 pont.
Sikertelen küldetés esetén 1000 pont levonás jár.
Egyenleg: 630 pont.>>
_ Mi a fenéért vonsz le ilyen sok pontot?

A rendszer nem válaszolt, csak egyből eltűnt. Shen Yuan kénytelen volt visszafordulni. Még ma meg kell csinálnia a feladatát, mert a következő nap nem lesz rá lehetősége. A két csúcs közötti rohangálás elveszi minden idejét. Luo Binghe megtalálása, viszont nem lesz egyszerű. Ki tudja, merre kóborol szegény gyerek. A PIDW-ben sokszor említettek egy eldugott erdő részt, ahol a főszereplő egyedül szokott gyakorolni. Az útvonalat viszont nem említették benne.

Hosszas bolyongás után egyre fogyott a lelkesedése. Már azt sem tudja, merre jár. Egy bambusznak támaszkodva megpihent. Lépéseket hallott a háta mögött, de amikor megfordult síri csend fogadta. Biztos volt benne, hogy nem csak a képzelete játszik vele.

_ Ha szeretnél, valamit dugd elő az orrod!

A leskelődő felfedte magát, nem bujkált tovább a bambuszok mögött. Shen Yuannak ismerős volt a tanítvány alakja, pedig régen nem látta. A sok rohangálás miatt, alig tudott bármerre bolyongani.