𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

①

- Maradj itt és meg ne lássanak! - kiáltott rám anyám.

- De anyám!

- Csendet, anyádnak igaza van, maradj itt és ne mutatkozz! - mondta apám.

Megfogadva utasításukat otthonunkban maradtam és messziről figyeltem a történeteket.

- Tsireya! Mi történt? - kérdeztem a húgomat amikor visszatért.

- Gyere! - mondta, megfogta a kezemet és magával rántott.

Fogyatkozás. Mindig is szerettem az estét, nézni a fénylő csillagokat és az éjszakai úszásokat.

- Na, mond már mi történt, furdal a kíváncsiság! - mondtam feljőve a víz tetejére.

Felmásztunk egy magas sziklára majd végre kinyitotta kis száját.

- Erdőlakók jöttek! - mondta a hátán fekve miközben a csillagokat néztük.

Hirtelen felültem és ránéztem.

- Hogy mi? Ronal miért nem akarta hogy meglássanak? - vallattam.

- Nem tudja mennyire megbízhatóak és tudod hogy te más vagy.

- Igen tudom, nem kértem hogy minden átkozott nap az orrom alá dörgöld! - böktem ki majd a vízbe ugrottam és gyorsan elúlsztam.

Felfeküdtem a vízre és bámultam az apró pöttyökkel kivilágított éjfekete égboltot. Gyönyörű volt, mint minden este. Hirtelen zajt hallottam majd az irányába fordultam. Észrevettem hogy nem vagyok messze a falunktól. Ezek az erdeiek. Odaúsztam halkan a kunyhójukhoz és kidugtam a fejemet a vízből.

- Megkérlek titeket, hogy viselkedjetek normálisan! - hallottam egy erőteljes hangot. - Be kell illeszkednünk. Azt szeretném hogy tanuljatok és vigyázzatok egymásra.

- Igen Uram. - szólalt meg egyszerre két hasonló hang.

Próbáltam megfigyleni őket rendesen de ha közelebb merészkednék meghallanának. Ekkor egy nagy csobbanást hallottam magam mellől, és láttam hogy valaki kijött a kunyhóból én pedig lebuktam a víz alá nehogy meglásson. Aztán megpillantottam Opheliat az Ilum aki játékosan közelített felém. Mutató ujjamat a szám elé helyeztem, jelezve neki, hogy maradjon csendben. Miután megsimogattam halkan hazaosontam. Szerencsére mindenki aludt.