𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

④②

Reggel az egyre fokozódó hangzavarra és a sátor egy kis résén besütő napra keltem. Óvatosan ki nyitottam szemeim, majd átfordultam a másik oldalamra, hogy köszöntsem Neteyamot ám a fiú nem volt ott. Felülve az ágyon körbe néztem de sehol sem láttam. Az ajtóhoz mentem, hogy megkeressem. A sátorból kilépve egy előttem álló Neteyammal találtam szembe magam aki egy tálcát tartott kezében amin mindenféle gyümölcs volt.

- Elrontottad. - nézett mérgesen rám.

- Tessék? - kérdeztem tőle ijedten.

- Elrontottad a meglepetést. - ráncolta össze homlokát.

- Milyen meglepetést? - néztem rá értetlenül.

- Meg akartalak lepni, hogy ágyba hozom a reggelid, de fel keltél és el rontottad. - nézett szomorkásan.

Mosolygó tekintetem rá emeltem majd vissza mentem a sátorba.

- Most meg mit csinálsz? - kiáltott utánam.

Én csak az ágyra döltem és eljátszottam, hogy alszom. Be lépett ő is és egy aprót kuncogott, majd le ült az ágyra.

- Jó reggelt édesem. - simította meg arcomat.

Szemeimet lassan felnyitottam.

- Jó reggelt. - mondtam álmosan.

- Hoztam neked meglepit. - nyújtotta felém a tálcát.

- Köszönöm. - nyomtam fel magam ülő pozícióba.

Egymás szemébe néztünk és azonnal elkapott minket a nevetés.

Jó ízűen megreggeliztünk, majd kimentünk a sátorból. Rengetegen mászkáltak fel s alá. Mindenki végezte a dolgát.

- Neteyam! - kiáltott valaki. - Haver. - futott oda hozzánk egy korunkbeli fiú navi, majd szoros ölelésbe húzta Neteyamot.

- Neytu! - kiáltott fel a fiú mellettem.

- Eywara! Neteyam te vagy az? - lökte odébb az előbb említett fiút egy igen csinos navi lány, majd szorosan megölelete.

Én csak ledöbbenve álltam mellettük és figyeltem a történteket. Miután végre elválltak egymástól Neteyam felém fordult.

- Ő itt Neytu és Ayita. - mutatta be őket.

- Ő pedig Thyra. - fordult az imént említettek felé.

- Sziasztok. - intettem egyet.

- A lány aki vissza állította Pandoran az egyensúlyt és vissza hozta Neteyamot. - ölelt meg Ayita, amit én tétovázva de viszonoztam. - Üdv nálunk.

- Köszönöm. - mondtam kissé félénken.

- Menjünk el egyet repülni mint régen! - vetette fel az ötletet Ayita miközben Neteyamra nézett.

- Ó, igen! - kiáltott fel Neytu.

- Mit szólsz? - nézett rám Neteyam.

- Hát ha nem zavarok. - válaszoltam.

- Dehogy zavarsz. - fogta meg a vállam Neytu.

- Akkor menjünk. - karolt át Neteyam, mire Ayita furcsán nézett a fiúra.

- Kíváncsi vagyok milyen ikranja van egy ilyen híres navinak. - szólt Neytu.

- Nekem nincs ikranom. - mondtam.

A fiú hirtelen megtorpant Ayitaval együtt és hátra fordultak felém.

- Nincs ikranod? - kérdezték szinte egyszerre.