𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

③⑤

Vissza érve a partra az ikránokhoz Zi'ana megpillantotta a mellettem sétáló fiút.

- Kislány! - kiáltott Neteyam majd oda szaladt az állathoz.

Zi'ana örömében a földre döntötte a fiút aki csak rendíthetetlenül simogatta.

- Lecseréltél? - kérdezte az állattól majd rám pillantott.

Én csak egy apró mosolyt küldtem felé, Zi'ana pedig neki döntötte a fejét a fiú homlokának.
Neteyam össze kapcsolódott vele majd kezét nyújtva felsegített maga mögé és felszálltunk a többiekkel együtt. Újra együtt repülünk. Nincs is ennél megnyugtatóbb. A fiú dereka köré fontam a karjaim és szorosan neki toltam testemet. Fejemet féloldalasan megtámasztottam a hátán. Neteyam hátra nyújtotta bal kezét és rá tette a combomra.

- Nagyon hiányoztál. - dünnyögtem a hátába.

- Te is nekem. - szorított rá a combomra, mire én még jobban hozzá simultam.

- Kértem már, hogy ne előttünk csináljátok ugye? - repült mellénk Lo'ak.

- Kíváncsi leszek te mit fogsz csinálni Tsireyaval ha haza értünk. - nevettem fel, mire a fiú csak játékosan ki nyújtotta nyelvét, Kirir pedig egy szemforgatással reagált a szituációra.

Már több, mint egy teljes napja repülünk megállás nélkül. Éreztem ahogy egyre nehezebben tartom magam és kezdtem kibillenni az egyensúlyomból, mire az előttem ülő Neteyam észre vette ezt és azonnal megtartott.

- Pihenjünk egyet. - kiáltotta, mire Kiri és Lo'ak csak álmos tekintettel bólogattak.

Teljesen rá voltam dőlve Neteyamra. Landolás után leszállt majd óvatosan leemelt engem is. Kellett egy pár másodperc míg a lábam hozzá szokik a talajhoz. Neteyammal le terítettünk egy pokrócot a homokba.

- Mi odébb megyünk. - szólt Lo'ak viccesen.

A mellett fekvő fiú csak bólintott egyet majd felém fordult. Egyre lassabban pislogtam a fáradtságtól, de így is éreztem a tekintetét magamon.

- Mit nézel így? - kérdeztem suttogva.

- Téged. - tűrt el egy tincset ami az arcomba lógott.

Közel hajolt hozzám és egy apró csókot hintett homlokomra, majd megtámasztotta fejemet és becsúszott alá, hogy a mellkasán feküdjek. Közben pedig hajammal játszott, majd lassacskán elnyomott az álom.

Egy sötét erdőben találtam magam. Ijesztő hangok vettek körül.

- Segíts! - kiáltott egy hang. Ez Neteyam hangja.

- Hol vagy? - kiáltottam el magam.

- Segíts! - kiáltott újra.

Én csak a hang irányába fordultam és rohanni kezzdtem amilyen gyorsan csak tudtam. Egyfolytában hallottam a hangját, csak kiáltott, hogy segítség, de nem találtam meg a hang forrását.

- Nem tudsz segíteni, fog már fel! - kiáltott egy újabb hang.

A hallatán lábam a földbe gyökerezett. Hogyan? Ez Quaritch hangja. Hirtelen egy fa mögül elő lépett a férfi.

- Nem! - ráztam meg a fejem.

- De igen korcs! - vicsorított rám.

A könnyeim utat törtek maguknak.

- Nem, nem! - ráztam a fejem. - Ez csak egy álom, ez csak egy álom. - ismételtem.

- Még az, de nem sokáig. Torzszülött! - kiáltott rám.

- Thyra! - rázott fel Neteyam, amire én
fel riadtam. - Na végre. Annyira megijesztettél. - húzott magához a fiú.

Én pedig levegőért kapkodva próbáltam vissza szorítani a könnyeimet.

- Rosszat álmodtál? - nézett rám Neteyam, mire én csak szótlanul bólintottam egyet.

- Aludtatok is? - kérdezte vigyorogva Lo'ak, miközben én pakoltam össze.

Neteyam szúrós tekintettel nézett öccsére és csak mágrázta a fejét, majd rám nézett. A fiú és Kiri azonnal észrevette, hogy sokkos állapotban vagyok.

- Mi történt? - kérdezte halkan Kiri.

- Rosszat álmodott, de félek, nem jelent jót. - válaszolta Neteyam.

- Induljunk. - mondtam elhaló hangon, majd csendesen fel ültünk az ikránokra és elindultunk.

Az agyam csak kattogott és probálta értelmezni a történteket, de sehogy sem sikerült.

----

BOLDOG VALENTIN - NAPOT mindenkinek! ☺️❤️❤️💙