𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

④⑧

Teljes sötétség vesz körül. Mintha egy óriási gödörbe lennék. Néha felvillan egy egy kép, de annyira homályosak, hogy semmit sem lehet kivenni belőle. Letelepedtem a sötétség közepén. Lámaimat felhúztam mellkasomhoz és átkaroltam őket. Félek. Nem tudom mi fog történni.

¦Neteyam¦

Thyra napok óta nem tér magához. Itt ülök mellette és várom, hogy visszatérjen hozzám.

- Neteyam pihenned kéne egy kicsit nem gondolod? - kérdezte Ayita.

- De nem tudok. - szorítottam rá az eszméletlenül fekvő lány kezére.

- Akkor én kijelentem, hogy most elmész pihenni. - utasított Mo'at.

- De nagyi! - kezdtem volna, de a nő közbe vágott.

- Nem! - mondta erőteljesen. - Most, elmész pihenni! Olyan karikásak a szemeid, mintha verekedtél volna. - lépett hozzánk közel. - Ha pedig Thyra felébredne úgy is szólunk. - húzott fel az ágyról.

Az ajtó felé indultam el, majd a küszöbön megtorpantam, majd egy utolsó pillantást vettem a lányról. Még így is gyönyörű. Rettegek, hogy valami nagyobb baja van. Hogyan fogok a szemébe nézni ezek után? Félek.

- Tudod Mo'at! - nézett Ayita a nőre. - Nagyon sajnálom.

- Mégis mit? - kérdezte.

- Ez mind miattam történt. - temette arcát a tenyerébe. - Csak magammal foglalkoztam. - dünnyögte bele, miközben könnyek gyűltek szemeibe.

- Gyermekem. - simította végig a lány hátát. - Mindig az számít, hogy a végén hogyan cselekszel. Mindenki hibázik. Mikor kicsit mikor nagyobbat. Az a lényeg, hogy elindultál a változás útján. - mosolygott a nő.

- Köszönöm. - törölte le könnyeit a lány. - Remélem Thyra is meg tud majd bocsátani nekem. - pillantott az eszméletlen lányra.

- Biztos vagyok benne. - simította meg a nő Ayita fejét. - Szerintem te is pihenj egy kicsit.

- Én még maradok egy kicsit. - ült le Thyra mellé az ágy másik oldalára.

Hátát a falhoz simította, majd fejét hátra döntötte. A bűntudat végig járta teste minden porcikáját. Apró és forró könnycseppek szántották fel arcát. Gondolatai csak úgy cikáztak. Hogy tehetett ilyet? Kérdezte magától újra és újra, de választ nem kapott senkitől. Változni akar. De vajon képes lesz félre tenni minden kétségét és hibáin csiszolni, hogy jobbá váljon?

¦Thyra¦

A sötétségben kuporogva egyszercsak hangokat hallottam, majd arra fordultam ahonnan hallottam őket. Homályos képek jelentek meg előttem.

- Ne! Anya! - kiabált egy kislány. - Elvette a fésűm!

- Tsireya! Ne veszekedjetek már annyit. - szólt rájuk egy nő. - Tonowari, mond miért igyenek ezek a gyerekek? - fordult egy férfi felé.

- Hagyd rájuk. Majd megbékélnek. - simította végig hátát.

- Úgy dem kapsz el! - kiáltotta a kisfiú kezében a fésűvel.

- Nemár Aonung! Add vissza. - toporzékolt a kislány. - Thyra segíts már. - rángatta meg a mellette álló lányt.

- Biztos lánynak képzeli magát. Azért kell neki a fésű. - suttogta a kisebbik fülébe a másik lány, mire mindketten felkuncogtak.

- Hallottam ám Thyra nem vagyok süket! - kiáltotta a kisfiú. - Tessék itt a hülye fésűd. - dobta le a lányok elé az említett tárgyat. - És nem vagyok lány. - ráncolta össze homlokát, mire a két kislány egyszerre kinyújtotta nyelvét.

Hirtelen eltűnt a homályos kép és egy ajtót pillantottam meg ahonnan fény szűrődött be. Azonnal elindultam az irányába, de mikor oda értem megtorpantam. Egy utolsó pillantást vettem a sötétségről, majd átléptem az ajtón.

- Tényleg annyira sajnálok mindent. Remélem egyszer meg tudsz majd bocsátani nekem. - mondta Ayita.

Óvatosan kinyitottam szemeim amiket először zavart a fény.

- Eywara! Felébredt! - kiáltotta el magát Ayita.

Mo'at azonnal oda jött.

- Koszöntünk újra itt. Megyek szólok a fiúnak. - nézett Ayitara.

Lassan felültem az ágyon és megdörzsöltem szemeimet.

- Meg tudsz nekem bocsátani? - tette vállamra kezét a lány.

- Mégis mit kéne megbocsátanom? - vezettem rá a tekintetem.

- Mi? - nézett értetlenül. - Te nem is emlékszel? - kérdezte. - Tudod, hogy hívnak téged?

Én válasz nélkül csak megráztam a fejemet.

- Hol vagyok? - néztem szemeibe.

- Az Omaticayaknál. - mondta majd felállt és az ajtó felé vette az irányt.

Az ajtó nagyot csapódott és egy fiú borult be rajta.

- Neteyam! - állt elé a lány.

- Látnom kell. Beszélni akarok vele. - lökte odébb az előtte állót.

- De ne, figyelj.. - mondta de a fiú nem foglalkozott vele.

- Thyra! Úgy örülök, hogy jól vagy. - rohant oda hozzám, majd szorossn megölelt.

Azt se tudom ki ő ezért nem viszonoztam neki amit észre is vett.

- Mi a baj? - vált el tőlem majd mélyen a szemembe nézett.

- Te ki vagy? - kérdeztem előtte ülve.

A fiú boldogsága arcáról rögtön eltűnt és kétségbeesés ült ki rá.

- E.. ezt meg, hogy érted? - kapkodta a levegőt.

- Ezt akartam mondani, mielőtt félre löktél. - lépett közelebb a lány.

- Mi? - kapokodta tekintetét köztem és a másik között.

- Nem emlékszik semmire.. - nézett mélyen a fiú szemébe a lány.