𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

②⑨

Másnap reggel felébredve elindultunk a magért.

- Gyertek erre van a fa. - mutatta az utat Tsa'kite.

Magamba szívtam a friss levegőt. Valamiért itt teljesen más volt. Sokkal tisztább és nyugtató hatása van.

- Olyan gyönyörű ez a hely. - mondta Kiri a tájat figyelve.

- Igen az. - nézett rám mosolyogva Tsa'kite.

Jajj ne. Ezt a mosolyt már láttam korábban. Gyorsan elkaptam tekintetem más irányba. Nem akartam ezzel most foglalkozni.

- Itt is vagyunk, a lelkek fája. - mutatott rá a növényre Tsa'kite. - Amikor Eywanak még megvolt minden ereje sokkal szebb volt, kéken világított. Remélem sikerül a küldetésetek. - mondta a fiú.

A fa tövéhez sietve végig simítottam a törzsét majd a földhöz érve el vettem a világoskéken világító magot amin a levegőt ábrázoló szimbólum volt majd a többihez raktam.

- És meddig terveztek maradni? - kérdezte Tsa'kite.

- Szerintem indulhatunk is. - vágtam rá rögtön.

- Nee! Még maradjunk. - nyavajgott Kiri.

Én csak megforgattam szemeimet majd beleegyeztem.
A nap hátralevő részében Tsa'kite megmutatta az itteni élővilágot és, hogy ők hogyan élnek.

- Van kedvetek repülni egyet? - nézett ránk a fiú.

- Hát, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, még így is sokat kell repülnünk. Nem szeretném megterhelni az ikránokat. - mondtam.

- Nyugi nem fognak elfáradni itt más a levegő nyomása, meg se fogják érezni. - erősködött Tsa'kite.

Lo'ak és Kiri csak bólintottak egyet majd fel is szálltak az állatokra és elindultak.

- Na gyere. - fogta meg kezemet a fiú.

Van benne valami tény és való, de nem tehetem ezt Neteyammal. Nem tudom egyről a kettőre csak úgy elgelejteni őt.
Óvatosan elhúztam a kezemet majd szó nélkül fel ültem Zi'anara és elindultam és a fiú is jött utánam.

- Huhú! - kiáltott Lo'ak boldogan ahogy össze vissza repültünk a levegőben.

Mosolyra húztam ajkaim a fiú boldogsága révén. Tényleg más volt itt repülni. Mintha csak lebegtünk volna.

- Mondták már, hogy szép mosolyod van? - kérdezte Tsa'kite mellém repülve.

Szégyenlősen ránéztem de nem szóltam semmit.
Egyszercsak megpillantottam valamit a szemem sarkából. Egy sötét árnyat, de oda kapva tekintetem nem volt ott semmi. Vissza néztem az eredeti irányba, de ismét ott volt valami, viszont amikor megint oda néztem nem láttam semmit.

- Te is láttad? - kérdeztem a fiút miközben hirtelen irányt változtattam.

- Nem, mit láttál? - kérdezte értetlenül.

- Nem tudom, de volt ott valami. - néztem a messzeségbe.

- Biztos csak egy magányos ikran volt. - nyugtatott.

De valamiért nyugtalanított az az árny. Más volt, éreztem.

A nap vége felé egy hatalmas sziklára felmásztam, hogy egy kicsit egyedül legyek a gondolataimmal. Tényleg csodálatos ez a hely de Neteyam mellett még szebb lenne az egész. Egy apró könnycsepp hagyta el szememet.

- Minden rendben? - kérdezte Tsa'kite felmászva mellém.

- Persze, persze. - töröltem le könnyeimet. - Tényleg gyönyörű ez a vidék. - néztem szét.

- Nem csak a hely gyönyörű. - tette kezét az enyémre.

Kezünkre pillantottam, majd a fiúra emeltem tekintetem. Tényleg helyes volt és biztosan jólelkű is, de nem tudom csak így elfelejteni Neteyamot.

- Nagyon kedves és hízelgő. - vettem egy mély levegőt. - De máshoz húz a szívem, ne haragudj. - húztam el a kezem.

Arcára meglepettség ült ki.

- Eywara. Ne haragudj. Nem tudtam. - szabadkozott. - Szerencsés lehet és nem szeretnék balhét. Megértettem. - mosolygott rám.

- Az igazat megvallva. - vettem újra egy mély levegőt. - Meghalt. - hunytam le szemeimet.

A fiú egy pár másodperc hezitálás után szótlanul magához ölelt. Nem volt benne semmi hátsó szándék, csak, hogy megértette, hogy min megyek keresztül és együttérző volt.

- Veled lesz mindig. Idebent. - mutatott szívemre.

- Tudom, de akkor is hiányzik. - húztam egy erőltetett mosolyt arcomra. - De valamiért van egy érzés bennem, hogy hátha láthatom még és ez tartja bennem az életet. - mondtam neki.

- Megértem. Gyere. - húzott magához.

Szótlanul ültünk még egy jó ideig. Együtt néztük ahogy a nap narancssárga színekben eltűnik, majd vissza mentünk a faluba és le feküdtünk aludni.

----
Egyébként megvan már annak a résznek a vázlata amit a legjobban várok és enyhén szólva még én is sokkot kaptam tőle és a sírás kerülgetett. De, hogy jó vagy rossz értelemben, az majd kiderül hamarosan. 🙊💙