𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

②②

Egy nap. Egy napja nem beszéltem Neteyammal. Egy napja halt meg. Ha le hunyom a szememet, egyfolytában azt a pillanatot látom. Nem tudom kiverni a fejemből.

Élettelen teste egy kosárkában feküdt, várva, hogy vissza kerülhessen a földbe.
Oda mentem hozzá. Csodaszép virágok voltak a teste mellett. El vettem egyet és jobb fülem mögé tűrtem. A kedvenc nyaklánca volt rajta a tragédia idején, le vettem róla majd magamra akasztottam. Megpillantottam csuklóján az ajándékát amit tőlem kapott. Azonnal el kapott a sírás. Le húztam róla, majd sajátom mellé helyeztem. Közel hajoltam hozzá és ajkára majd homlokára egy utolsó csókot hintettem. Eywa miért vetted el tőlem? Mégis miért? Zokogtam. Hirtelen egy érintést éreztem bal vállamon. Össze rezzentem a fájdalom miatt, mert pont a sebemet érintette meg.
- Gyere. Kezdődik. - szólt Lo'ak.

- Nem akarom! Nem! - ráztam a fejem.

- Én sem, de nem tehetünk semmit.

Szorosan hozzá bújtam és valamiért még több fájdalmat éreztem. Rettentő volt az egész. Pedig szeretem az ölelést de ez valahogy más volt. Olyan érzés volt mint amikor át vettem anyámtól a fájdalmat csak százszor rosszabb.

- "Lie si oe Neteyamur
Nawma Sa’nokur mìfa oeyä
Atanti ngal molunge
Mìpa tìreyti, mìpa tìkanti
Lawnol a mì te’lan
Lawnol a mì te’lan." - énekelt Neytiri rezzenéstelen arccal. Csodaszép hangja van.

Jake és a nő vízbe tették a fiuk testét majd alá merülve le vitték. Le fektették a növényzetre az pedig magába szívta a testét.

A navik úgy tartják, hogy mindenki kétszer születik meg és csak kölcsön kapjuk az energiát amit használunk, ezért miután meghal valaki viszza kell adni azt a földnek vagyis Eywanak. De Eywa miért vett el egy ilyen fiatal lelket?
Körbe néztem, mindenki sírt. Még Aonung is. Nem bírtam tovább nézni ezt az egészet ezért haza rohantam.

Haza érve teljesen ki keltem magamból. A düh irányított újra. Kiabáltam és mindent fel borítottam ami az utamba került. Mikor sikerült magamat ki tombolnom térdemen ülve zokogtam, majd hirtelen elnémultam. Valami át futott az agyamon. A látomásom. Anyám szavai. Újra és újra lejátszottam magamban. Szemeim ki kerekedtek és kutatni kezdtem a kupiban amit okoztam. Elő húztam egy hosszúkás tekercset aminek fém markolata volt. Ki nyitottam. Egy óriási térkép volt.

- Ó te jó ég.

- Thyra, mit csinálsz? - kérdezte a hátam mögött Kiri.

Sokkos tekintetem rá emeltem.

- El kell mennem. - alltam fel.

- Mégis hova?

- Eywahoz. - mutattam a térképre.

- Veled megyek. - jelentette ki.

- De ez messze van és előtte még sok mindent el kell intéznünk. - mondtam neki.

- Nem baj. Ha Eywaról van szó akkor bármit meg teszek. - közölte Kiri.

Nem akartam neki mondani, hogy én nem teljesen Eywa miatt teszem. Más okom is van.
Ki mentem a partra és el búcsúztam Opheliatól, ugyanis ő most nem tud velünk jönni.
Még elhoztam otthonról Neteyam szem ellenzőjét amit még az első repülésemkor adott. Gyorsan össze pakoltunk némi kaját meg azt amire szükségünk lehet és meg indultunk az ikránok felé.

- Szia Zi'ana. - köszöntem Neteyam ikránjának.

Az állat rám pillantott majd el kezdett könnyezni és homlokomnak döntötte fejét, mire én csak megsimogattam és egy kósza könnycsepp elhagyta az én szememet is.

- Hova készültök? - kérdezte Lo'ak amikor meglátott minket.

- Eywahoz. Küldetésünk van. - mondtam elhaló hangon.

- Veletek megyek. - jelentette ki a fiú.

- De mi lesz Tsireyaval? - kérdeztem.

- Nagyon, nagyon kedvelem, de nem tudok most itt maradni a történtek után. - hajtotta le a fejét.

Bólintottunk egyet Kirivel, jelezve neki, hogy jöhet. Vissza fordultam Zi'anahoz majd össze kapcsolódtam vele. Olyan volt mintha láttam volna minden együtt töltött emléküket Neteyammal egy másodpercben. Mély levegőt vettem, majd fel másztam a hátára. Kiri és Lo'ak is így tett saját ikránjukkal, majd útnak indultunk. Igazából még én magam sem tudom, hogy pontosan milyen céllal, de éreztem egy kis reményt. Eywanak szüksége van ránk én meg úgy gondolom, hogy nekünk pedig rá. Egy próbát megér nem?

_____

Eddig, hogy tetszik nektek a történet? És van valami ötletetek mire gondolhat Thyra? 🥺💙