𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

①⑨

- Apám! Elkapták őket! - szólt Neteyam mikor oda értünk az éppen érkező csapathoz.

- Kiket? - kérdezett vissza Jake.

- Lo'ak, Tuk és Tsireya náluk vannak. Ouaritch elkapta őket! - habogott a fiú levegőért kapkodva.

Jake szemébe félelem telepedett le, ahogy apáméba is.

- Ki az a Quaritch? - kérdeztem értetlenül.

- Egy égember aki most egy navi bőrébe van, előle menekülünk már egy jó ideje. - válaszolt nekem Jake, mégis a fiára nézett csalódott tekintettel.

- Én..én próbáltam, de nem tehettem semmit. - hajtotta le fejét Neteyam mire én a vállára helyeztem a kezemet.

~ Hallasz Jake? - szólt egy ismeretlen hang Jake füleséből. ~ Nálam vannak a gyerekeid! Gyere ide, egyedül az új pajtásaid nélkül. Ha pedig szórakozni próbálsz velem, szét fogom puffantani a fiad fejét. ~ helyezte a fegyvert Lo'ak fejéhez. ~ Te is tudod, hogy megteszem. ~ nyomta még szorosabban a fejéhez.

Messziről is lehetett látni ahogy Lo'ak össze rezzen a fegyver érintésétől. Szegény Tuk mellette csak sírt és Tsireya pedig össze tört, láttam rajta.

- Egyedül kell mennem. - szólt Jake.

- Ezek tulkun gyilkosok! Meg kell halniuk! Még ma. - mondta apám erőteljesen.

- Elég ebből, ki szabadítom őket. - indultam volna el hátamon az íjammal mikor valaki megfogta a csuklómat.

- Skxawng! Ne merészeld! - kelt ki magából Neteyam.

- Nem hagyhatom, hogy bajuk essen. - mutogattam a túszok irányába.

- Én meg azt nem hagyom, hogy neked essen bajod! - szorított rá csuklómra.

- Nem! Én megyek. Ti meg maradjatok a seggeteken. - indult meg Jake harci állata hátán.

Apám és anyám pedig csak szúrós tekintettel néztek rám.

- Nem hagyom, hogy fel áldozza magát. - vettem le a hátamról az íjamat.

- Thyra! Állj meg de rögtön. - kiabált utánam apám de mintha meg sem hallottam volna.

Hogyan tudnám ki szabadítani őket. Gondolkozz Thyra.

- Mégis mit akarsz csinálni? - követett Neteyam.

- Nem tudom! - kiáltottam. - Csak nem ülhetek ölbe tett kézzel. - temettem arcomat tenyerembe.

Neteyam óvatosan végig simította karjaimat.

- Együtt. - törölte le könnyeimet.

Éppen indultunk volna, hogy megmentsük testvéreinket amikor is egy tulkun ugrott ki a vízből és vetette rá magát a démonhajóra, szembetűnő kárt okozva benne. Payakan! Az égemberek pedig csak úgy potyogtak a vízbe. Vissza fordulva láttam ahogy az egész tengeri na'vi csapat megindul a hajó felé és ami az útjukat keresztezte azt le szúrták lándzsájukkal. Az égemberek pedig eszeveszett lövödözésbe kezdtek. Lemerülve a víz alá oda úsztunk a hajó széléhez. Megvártuk amíg a túszokat egyedül hagyták majd iluink egy hirtelen mozdulattal ki ugrottak a vízből mi pedig Neteyammal lefordulva hátukról a hajón kötöttünk ki. Mind a hárman ki kerekedett szemekkel bámultak ránk. Én azonnal Tsireyahoz rohantam. Oldalamon lévő kis tartóból elő rántottam a kis tőrömet majd elvágtam a bilincset amivel a korláthoz volt kötözve, majd szorosan megöleltem. Neteyam ugyan ezt tette kishugával is.

- Vidd el innen! - mondta a fiú Tsireyanak Tukra mutatva, mire húgom csak szótlanul bólintott egyet.

- Na kinek volt nagy szája? - kérdezte kis gúnnyal vegyítve Neteyam öccsétől mielőtt el vágta volna azt ami őt is vissza tartotta.

- Tesó! - mosolygott Lo'ak.

- Gyerünk! - kiabáltam és indultam volna meg a víz irányába mikor kiszabadult Lo'ak a bilincs fogságából.

- Mit csinálsz? - kérdezte Neteyam öccsétől aki látszólag nem a víz felé vette az irányt.

- Gekkó! Ki kell szabadítanunk. Nem hagyhatjuk itt. - vett fel Lo'ak egy nagy fegyvert.

- Ahh. - vicsorított egyet Neteyam majd megindult Lo'ak irányába. - Menj biztonságba. - fordult vissza hozzám.

- Skxawng! Bolond vagy? Nem engedlek felügyelet nélkül titeket sehova. Emlékszel? Együtt! - mutogattam rájuk, majd megindultam velük.

- Egyébként ki az a Gekkó? - kérdeztem miközben a hajó belseje felé lopakodtunk.

- Majomfiú. Már meséltem róla. - válaszolta Neteyam, miközben egy csövön másztunk fejjel lefelé.

Régen sokat másztam így a fákon a közeli erdőben. Ronal sosem díjazta ha úgy viselkedtem mint egy erdei szóval sokszor ki kellett szöknöm kiskoromban amikor játszani akartam a fákon.
Amíg fiatal vagy addig nem törődsz semmivel sem és csak úszol az árral, viszont amikor egyre idősebb leszel, az élet úgy pakolja a válladra a terheket mintha nem lenne más választása.

- Ott van. - szólalt meg Lo'ak, majd elengedve a csövet rá ugrott más navikra. Neteyam és én is ezt tettük. Ezek a navik gonoszak voltak éreztem rajtuk. Míg a fiúk két kezükkel oldották meg, hogy ki üssék az ellenséget és előkaptam az íjamat majd egy nyílat helyezve a szerkezetbe ellőttem, bele egy navi hasába. Igaz nem szeretem az erőszakot de most valahogy elragadott a pillanat. Mikor az ellenséget le tudtuk megpillantottam a megmentett egyedet.

- De fura vagy! Még sosem láttam ilyen közelről égembert. - vizsgáltam át tetőtöl talpig a fiút aki még nálam is alacsonyabb volt.
Pedig én is elég alacsonynak számítok. Homlokomat megérintve le engedtem kezemet köszönve neki. Ő is követte tetteim.

- Thyra vagyok.

- Én pedig Gekkó.

- Igen tudom, sokat meséltek rólad. - néztem a két fiúra.

- Navik! - hallottunk egy hangot majd rengeteg puffanást.

Hirtelen szúró érzés futott végig testemen. Eltaláltak?