𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

②①

- Ó, mindenek anyja miért teszed ezt velünk? - Neytiri kiáltásai szilánkként szúrták át szívemet.

Elvesztette az elsőszülött fiát. Felfoghatatlan.

- Náluk vannak a lányaink! - fogja meg Jake az összetört nő vállait. - Meg kell őket mentenünk és azt szeretném, hogy mellettem legyél! Erős szív! - teszi kezét a nő szívére.

Neytiri hirtelen elnémult, rá emelte a tekintetét, kezébe vette íját és elindult.

- Én tudom merre vannak. Mutatom az utat. - mondta Gekkó.

- Maradjatok vele! - mondta Jake Lo'aknak, majd elindultak.

Sokkos tekintettel bámultam a fiú mozdulatlan testét. Egy szó sem jött ki a számon.

- Te megsérültél? - fogta meg a vállam Tsireya.

Rá emeltem tekintetem, majd abban a pillanatban valami megváltozott. A fájdalom ami eddig a vállamban volt a sérülésem miatt el illant. Valami átkapcsolt bennem. Megrántottam a vállam, hogy engedje el. Felálltam, le vettem hátamról az íjat és a víz felé indultam.

- Hova mész? - kérdezte, de választ nem kapott.

- Maradj vele! - mondta Lo'ak majd ő is elindult.

A hajóhoz érve fel lopakodtam rá majd egy nyilat íjamba helyezve rá lőttem egy égemberre. Nem csak egyre, hanem az összesre ami az utamba került. A bosszú teljesen felemésztett. Mintha nem én irányítottam volna. Mintha az igazi Thyra bezárkózott volna és utat engedett sötét énjének. Rettenetes érzés volt az irányítás át adása, viszont mikor a helycsere véget ért úsztam az árral, fájdalom sehol, mintha csak lebegtem volna. Mindenkit le lőttem aki az utamba került. Legyen az égember vagy avatar. Mégis mi a francot csinálok? Sosem szerettem az erőszakot, de akkor miért viselkedek így?

Eufórikus jelenlétemből Tuk megpillantása zökkentett ki. Újra minden visszazuhant a mellkasomra. Vállam újra égni kezdett és szívem újra és újra összetört. Oda szaladtam hozzá és elvágtam a bilincsét, mire Jake is megérkezett.

- Hála Eywanak jól vagy! - ölelte meg a kislányt. - Köszönöm. - suttogta hozzám. - Hol van a nővéred? - kérdezte Tuktól.

- Arra. - mutatta az irányt.

A kislány oda futott mögém, le térdelt, majd rá karolt a lábamra. Kezemmel kis fejecskéjét simogattam. Hogy fogják neki elmondani, hogy a bátyja nincs többé? Jöttek a gondolatok a semmiből.

- Utolsó esély Sully! - jött elő egy avatar Kirivel az oldalán és a lány torkához nyomta tőrét.

- Quaritch! Ne merészeld! - léppet volna hozzájuk közelebb Jake, mire csak még jobban szorította a lányt.

- Dobd el a fegyvert! - utasította. - Kár lenne még egy gyerekedet elveszíteni. - nézett rám hunyorítva.

Számat széjjel húztam és rá vicsorítottam majd a büh újra magába kerített és indultam volna meg felé, ha Tuk engedte volna. Erősen rá szorított lábamra tudatva velem, hogy ő fél. Meg álltam majd még egyet rá vicsorogtam, miközben Tuk fejét cirógattam.

- Ne tedd! Hagyjad őt békén. - futott oda Gekkó.

Az avatar csak rá pillantott de mintha ott se lett volna.

- Na Jake! Mit mondasz? - szorítatta még jobban Kirit. - A fiad meg csakis a te hibád. - nevette el magát.

A könnyeim újra utat törtek maguknak, majd le térdeltem Tuk mellé.

- Mi a baj Thyra? - kérdezte miközben a hátamat simogatta.

- Semmi csak tudod.. elfáradtam. - húztam egy erőltetett mosolyt az arcomra.

Tuk csak hozzám bújt. Komolyan rengeteg szeretet van ebben a lányban.

Jake eldobta fegyvereit.

- Ne apa! Öld meg! - mondta Kiri.

- Fogd be! - kiáltott rá Quaritch.

Hirtelen a semmiből elő jött Neytiri. A szemei szinte szikráztak a bosszúvágytól. Vajon én is így nézhettem ki az imént?
A nő hirtelen megragadta Gekkót és a tőrét ugyan úgy a torkának szegezte.

- Engedd el! Vagy megölöm. - nézett Quaritchra.

Mire a férfi egy nem érdekel tekintet küldött felé.

- Fiút! Fiúért! - jelentette ki a bosszúszomjas Neytiri.

- Azt hiszed érdekel az a gyerek? Mégcsak nem is az enyém - húzta ki magát Quaritch.

Gekkó szemében fájdlamat láttam.

Neytiri hirtelen felemelte a tőrt majd elindította azt Gekkó mellkasa felé.

- Jólvan! Elég! - engedte el Kirit.

Kiri rögtön oda futott hozzánk, majd szorosan megöleletük egymást.

A hajó lángokban állt, ahogy a szívem is.

- Még nincs vége Sully. - mondta Quaritch.

- Na akkor játsszuk le. - esett neki Jake a férfinak.

- Gyertek! - kiáltott Neytiri.

Erőt véve magunkon felálltunk és az irányába futottunk. Remélem Jake el tudja intézni ezt a barmot. Ki ugrottunk a hajóból és el kezdtünk úszni. Ám ekkor a víz lángra gyúlt és nem tudtunk tovább úszni. Vissza kellett mennünk a hajóra. Közben az pedig süllyedt.

- Anya! - kiáltott Tuk amikor be szippantotta őt a víz a hajó belsejébe.

A nő habozás nélkül utána ugrott. Kirire és Gekkóra pillantottam, majd én is utánuk vetettem magamat.

- Ne Thyra! - hallottam még Kiri hangját.

- Mit művelsz te itt? - pillantott rám Neytiri.

Én pedig szótlanul Tukra néztem.

- Thyra! - fogta meg a kezemet a kislány.

A víz egyre jobban zúdult befelé. De nem találtunk kiutat.

- Anya én úgy félek. - mondta Tuk a sötétben.

- Gyere! Maradj a mami mellett! - húzta magához közel a lányát.

Egyszer csak kitört belőlem minden érzelem. El kezdtem zokogni. Nem bírtam ki azt a fájdalmat amit éreztem. És itt most nem a sebemre gondolok ami a vállamon volt. Hanem arra fájdalomra ami a mellkasomban volt. Arra, hogy a szívem darabokban van. Testem remegni kezdett majd levegőért kapkodtam amit alig kaptam a sírástól.

- Be, és ki. - próbált nyugtatni Neytiri.

Majd engem is magához húzott és vállára döntöttem a fejemet. Kezemet Tuk arcára tettem majd homlokon pusziltam. Egymásba karolva lebegtünk a hajó belsejében amit nemsokára el lep a víz és akkor tényleg nem marad levegő.

Én készen álltam feladni mindent és át engedni magam a halálnak, de abban a pillanatban fényesség töltötte be a teret. Kiri volt az.

- Anya ezt neked adom. Segít lélegezni. - tette a nő hátára azt az élőlényt amitől tud lélegezni a víz alatt.

Én nem akartam sehova se menni. Tényleg feladtam volna.

- Gyere Thyra haza megyünk. - fogta meg a kezemet Tuk.

Nem tudtam neki ellenállni. Egy utolsó nagy lélegzetet vettünk majd alá merürltünk. Sok idő volt mire ki jutottunk. A hajót teljesen elnyelte a tenger. Fel nézve megpillantottuk a felszínt és csak úsztunk. Fel érve Payakan uszonyán Jake és Lo'ak voltak. Mindenki megkapaszkodott benne.

- Ó hála Eywanak, hogy jól vagytok. - fogta meg Jake Neytiri arcát.

Egymásba karoltak mint egy igazi család. Én ki akartam belőle maradni de Lo'ak oda húzott.

- Sullyék össze tartanak. - mondta Jake majd könnyes szemekkel végig nézett mindenkin.