𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

③①

Egy parton ülök. Miért vagyok itt? Olyan fényes minden. Körbe néztem amikor is valaki le ült mellém.

- Fel kell kelned! - szólt.

- Neteyam? - pillantottam rá.

- Kedvesem fel kell kelned. - simította meg arcomat.

- De én veled akarok lenni. - bújtam hozzá szipogva.

- Nem sokára. De most kelj fel! - mondta erőteljesen miközben kicsit megrázott a vállaimnál fogva.

- Felkelni! - pofozott meg egy ismeretlen, mire szemeim kipattantak.

Alsó ajkamon a bőr megrepedt és egy csepp vér folyt ki a repedésből amit én csak le nyaltam. Egy oszlophoz voltunk kötözve. Aggódó tekintettel néztem barátaimra, szerencsére ők jól vannak. Körbe nézve fel eszméltem, hogy hol is vagyunk. A hamu népe. Nem túl kedvesek. Szürkés bőrükön fekete csíkok, hajuk pedig élénk vörös a szemükkel együtt.

- Mit akartok? - kérdezte az ismeretlen.

- Nem akarunk semmi rosszat. Komolyan békével jöttünk. - mondtam.

- Ki vagy te és miért nézel ki ilyen furcsán? - mért végig.

- Thyra vagyok asszonyom és a szüleim nem egy fajból szátmaztak, az egyik erdei a másik vízi navi volt . - válaszoltam. - Maga?

A nő szemei kikerekedtek és csak fújtatott.

- Saturi! A hamu népének vezetője. És az a dolgom, hogy megvédjem őket az ilyen betolakodóktól. - lépett hozzám közel. - A vízi navik az egyik nagy ellenségünk. - mondta, szemében haraggal.

- De mi tényleg megyünk tovább. Nem akarunk semmit. - szólt Kiri.

- Igen és merre indultatok? - kérdezte Saturi.

- Az északi hegység felé. - válaszoltam.

A nő ijedt tekintettel nézett rám.

- Na látod, amiatt sem engedhetlek el titeket. - nevetett fel.

- Mi? Mégis miért? - kelt ki magából Lo'ak.

- Az északi hegységben laknak a másik ellenségeink. Sőt, biztosra veszem, hogy nekik kémkednek. - fordult a többi navihoz.

A nép csak vicsorítva fújtatott.

- Ez baromság! - kiáltott fel Lo'ak.

Saturi csak oda lépett hozzá és behúzott neki egyet.

- Ha még egyszer hozzá nyúlsz azt megbánod. - jött élő a védelmező énem.

- Kis tüzes! - lépett közel hozzám. - Mégis mit fogsz csinálni így megkötözve? - nevette el magát, majd nekem is behúzott egyet.

A seb az ajkamon újból kifakadt, mire én felszisszentem.

- Anyám, mi szükség van erre? - lépett elő egy fiatal navi.

- Ők ellenségek! Meg kell tanulniuk kik vagyunk. - kiáltott rá, mire a fiú csak hátra csapta füleit.

- Te! Itt maradsz őrködni. - mutatott rá egy navira a tömegből. - Holnap eldöntjük mi lesz velük. - mondta a klánnak, majd szépen lassan eltűnt mindenki.

Nagyon fájt már mindenem, a kötél vágta a bőrömet és ki is száradtam a hőségtől.

- Megvagytok? - kérdeztem barátaimat pillogva.

- Soha jobban. - szólt Lo'ak egy hangos sóhaj kíséretében.

- Csend legyen! - kiáltott ránk az őr.

Megfordulva felém vette az irányt.

- Pff! - köpött elém egyet. - Vízi! - fújtatott.

De én csak fel emeltem fejemet és rezzenéstelen arccal néztem rá. Hirtelen a navi össze esett előttem majd előjött mögüle a vezető fia. Oda rohant hozzánk és eloldozott minket.

- Ezek a szirmok melegen tartanak ha fáznátok az északi hegységben. - nyomott a kezembe egy rakással amit el is raktam gyorsan. - Ezt pedig kérlek adjátok át Saenanak, hogy Ray'on küldi neki és már alig várja, hogy újra találkozzanak. - nyújtott felém egy gyönyörű virágot.

- Te vagy Ray'on? - kérdeztem tőle.

- Igen, de most menjetek mert hamar észre fogják venni, hogy eltűntetek. Sok sikert a küldetéshez.

- De ugye nem halt meg? - nézett Kiri a földön heverő navira.

- Dehogy, csak szunyókál egyet. - nevette el magát.

- Köszönjük Ray'on. - mondtuk egyszerre, majd hívtuk is az ikránokat.

Az állatok azonnal megjelentek, majd felszálltunk és el is indultunk.

- Ez szó szerint meleg helyzet volt. - nevette el magát Lo'ak.

Kirivel egymásra néztünk és mi is becsatlakoztunk a fiúhoz és előtört belőlünk a nevetés.

A nap már rég eltűnt, csak a sötétség van körülöttünk. Már csak egy van hátra, pillantottam a csillagokra.