𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

①①

- Szóval szeretsz? - kérdezte egy ismerős hang a hátam mögül rögtön miután Tsireya elment megkeresni Lo'akot.

Lassan hátra fordultam és a földről végig vezettem tekintetem rajta. Lábam földbe gyökerezett, testem minden egyes porcikája megfagyott. Hasamban mintha pillangók repkedtek volna és közben olyan volt mintha minden lángra gyúlt volna. Sosem éreztem még ilyet. Magasságából adódóan felfelé tekintettem, hogy szemébe tudjak nézni. Neteyam sárgásan világító íriszei szó szerint csillogtak az éjszaka sötétjében. Egyszerűen nem tudtam megszólalni. Egy pár másodper kellett mire össze szedtem magam. Fejemet megrázva próbáltam visszatérni a testembe.

- Tudod mit? Igen Neteyam, szeretlek. - mondtam erőt véve magamon.

- Tudod mit? Én is szeretlek Thyra. - mondta közelebb lépve hozzám.

Pár centi választott el minket egymástól. A levegő szinte felforrt közöttünk. Neteyam a fülem mögé simított egy kósza tincset ami az arcomba lógott, majd jobb kezét arcomon hagyta és a ballal pedig derekamnál fogva közelebb húzott magához. Minden érintése bizsergető érzést vált ki belőlem.

- Látlak téged. - mondta, majd lassan közelebb hajolt.

Ajkaink össze értek és megcsókolt. Olyan érzés volt mintha megállt volna az idő. Teljesen elvesztem benne. Mintha a világ minden boldogsága az enyém lenne. Nem tudom mennyi ideig tartott, de azt kívántam, hogy bárcsak sose érne véget. Elváltunk egymástól majd felpillantottam rá. Már megint az a mosoly.
Mindenek anyja kérlek sose vedd el tőlem ezt a fiút.
Lementünk a partra majd összebújva elaludtunk.

Egy ismeretlen erdőben tértem magamhoz. Hogy kerültem én ide? Valamiért úgy éreztem muszáj elindulnom az egyik irányba. A fű a lábam alatt olyan puha volt mint a homok. Gyönyörű ez a hely, tele csodálatos élőlényekkel. Hirtelen megpillantottam a nagy kékséget. Egy part. Nem emlékszem rá, de mégis olyan mintha jártam volna már itt.

- Thyra? - hallottam messziről két hangot.

A hang irányába fordulva megpillantottam két na'vit, egy erdőlakót és egy tengerit. Nem ismertem fel őket, de valamiért éreztem, hogy közöm van hozzájuk.

- Anya? Apa? - indultam el az irányukba.

Egyre gyorsabban futottam feléjük, de úgy tűnt mintha egyre jobban távolodnának el tőlem. Mi történik itt? Egyszercsak egy óriási villanás. Felrobbant melletük valami.

- Ne! Ne! Anya, apa! - rogyott össze a térdem és a földön találtam magam.

A könnycseppek ellepték a szemem és kiabálni kezdtem.

- Haló! Thyra! Ébredj!

Hirtelen felridtam. Neteyam arcával találtam szembe magam. Egyre jobban kezdtem sírni, csak úgy potyogtak a könnyek a szememből.

- Semmi baj. Csak rosszat álmodtál. - huzott magához egy igazán szoros ölelésre.

Illatát magamba szívtam majd kifújtam a levegőt. Éreztem, hogy valami rossz fog történni, de amint szemeibe pillantottam elfelejtettem. Rám mosolygott majd végig simította arcomat és homlokon csókolt.

----

Kicsit nyálas lett🤭