𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

④③

|Rég volt rész, szóval itt egy kb 1500 szavas. Két részben kellett megírnom, mert nem fért bele egy jegyzetbe.|

Már egy jó pár napja itt vagyunk. Egyre jobban kezdem élvezni a dzsungel környezetet. Az Omaticaya klán tagjai is kezdik elfogadni, hogy nem teljesen vagyok olyan, mint ők. Egyre jobban megy a repülés Tanhíval. Sikerült jobban megismernem Neteyam barátait, bár amikor együtt töltjük az időt mindig feleslegesnek érzem magam. Mintha bele rondítanék egy gyönyörű képbe amit ők együtt alkotnak. Én pedig egy oda nem illő részlet lennék. Végül is ők együtt nőttek fel. Persze, hogy nem tartozom közéjük. Olyan érzés ez, mint amikor látsz egy csodálatos képet, ám valahol megbújik egy olyan részlet ami nem oda való és teljesen elrontja az összképet.

Amióta itt vagyunk azóta nem hagy nyugodni valami. Mo'at majdnem mindent tud mindenről. Mi van ha esetleg ismerte a szüleimet, vagy csak tud róluk valamit? Éppen az idős hölgynek segítettem pakolni a gyógynövényeit amikor rá szántam magam a kérdezésre.

- Mo'at! - néztem rá.

- Igen? - rakott fel a polcra egy üveget.

- Tudsz valamit a szüleimről? Esetleg ismerted őket? Vagy azt tudod, hogy pontosan miért és hogyan is kellett meghalniuk? - tettem egy gyógynövényt a helyére.

- Ó gyermekem. Senki sem tudja pontosan kik voltak, csak azt, hogy mit képviseltek. - vezette rám a tekintetét. - Egymásra találtak úgy, hogy nem csak egy klánból, de még nem is egy fajból származtak. Szerették egymást és téged is ebben biztos lehetsz. - fogta meg kezeimet. - De volt egy navi csoport akik Eywa ellen voltak és amikor megtudták, hogy megszülettél el indultak megkeresni téged, hogy megöljenek. Ám a szüleid elrejtettek ezután pedig magukkal rántották a csoport összes tagját a halálba, hogy téged megmentsenek. - simította végig karomat.

Az igazság szívbe maró.

- Tehát akkor az.. az én hibám. - folyt le egy forró könnycsepp arcomon.

- Thyra! Dehogy. Tudom, hogy fáj, de nem te tehetsz róla. Ez az ő döntésük volt. - húzott magához közel a nő.

- Hát itt meg mi történik? - lépett be Neteyam is a helységbe.

- Semmi. - töröltem le a könnyeimet arcomról, mire a fiú csak kérdően nézett nagyanyjára, a nő pedig csak megrázta a fejét.

- Hát jó, akkor Thyra gyere mutatni akarok valamit. - mondta.

- De még nem fejeztük be a pakolást. - néztem a nőre.

- Nem gond, menjetek csak. - mosolygott.

- Köszönöm. - fogtam meg Mo'at vállát, majd Neteyammal elindultunk.

- De ne feledjétek, fogyatkozásra legyetek a lelkek fájánál! - kiáltott utánunk.

Tényleg el is felejtettem említeni, hogy amikor Eywa vissza nyerte erejét, akkor vissza nőtt az Omaticayak szellemfája az eredeti helyére és ma egy kisebb találkozót szerveznek Eywanak.

- Hova megyünk? - kérdeztem Neteyam mellett repülve.

- Majd meglátod. - nézett rám mosolyogva.

- Kövess! - mondta majd jobbra fordítva Zi'anat a föld felé vette az irányt.

Ugyan ezt tettem én is, majd landolás után leugrottam Tanhí hátáról és végig simitottam nyakát, mire ő csak nekem döntötte fejét.

- Mi ez? - néztem egy hatalmas sziklafal felé.

- Gyere majd meglátod! - szólt a fiú és maga után húzott.