𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

①⑤

Hirtelen anyám össze esett.

- Ronal! Mi a baj? - kérdezte apám.

- Mid fáj anyám? - futottam oda hozzá.

Vállaira tettem kezeim, majd hirtelen a földön találtam én is magam.
Minden elsötétült majd egy vakító fény. Csak képeket láttam. Nagyon rémisztő volt. Olyan volt ez az egész mintha elszívtam volna anyám fájdalmát és én éltem át mindent amit érzett. A képek lepörgése után minden újra elsötétült.

- Be adtam neki a gyógyfőzetet. Nem tudunk mást tenni. - mondta Ronal a fogadott lanyát nézve.

- De mégis mi történt? - kérdezte Tonowari aggódva.

- Nem tudom, sosem láttam még ilyet. Nagyon fájt, majd amikor hozzám ért olyan volt mintha elvette volna tőlem az összes fájdalmat. - válaszolta Ronal a gyögynövényeket pakolászva.

- Nem veszíthetjük el. - szólt Tonowari.

- Tudom drágám.

- Be jöhetek esetleg? - kérdezte Neteyam a lányt nézve.

Ronal először szúrós tekintettel nézett a fiúra, de miután párja a vállára rakta a kezét bólintott egyet majd kimentek a helységből.

Neteyam leült a földön fekvő lány mellé, majd ovatosan felemelte a fejét és ölébe húzta. Egyik kezével arcát simogatta másik kezét a lány kezére helyezte majd megfogta azt.

- Kérlek kelj fel Thyra. Nem hagyhatsz itt. Szükségem van rád. - ejtett egy apró könnyet a fiú, majd adott egy csókot a lány ajkára majd homlokára is.

- Jake! Hiányzik a népem. De nézd meg a gyerekeket. Sikerült be illeszkedniük és ha ők jól érzik magukat én is boldog vagyok. - mondta Neytiri Neteyamot és Thyrat nézve.

- Én pedig akkor vagyok boldog ha ti is azok vagyzok. - simította végig Jake a nő arcát. - Csak reméljük így is marad. - pillantott fiára és a lányra aki úgy tűnt még mindig nem akar felkelni.

Egy kis idő elteltével Aonung, Tsireya, Lo'ak, Kiri és Tuk is meglátogatta az eszméletlen lányt és körbe ülték.

- Mi baja van? - kerdezte szegény Tuk teljesen értetlenül.

- Nem tudjuk. - mondta Neteyam elcsukló hangon, mire a kislány oda ment hozzá és szorosan megölelte.

Aonung szomorú volt, de tartotta magát, nehogy gyengének lássa bárki is. Tsireya teljesen összetört. Lo'ak mellkasának döntötte fejét és úgy szipogott.

- Nem lesz semmi baja. Az egyik legerősebb lány akit valaha ismertem. - karolta át Lo'ak Tsireyat.

Neteyam és öccse egymásra pillantottak majd egy erőltetett mosolyra húzták ajkaikat.

Sötét volt minden. Hallok néhány hangot de nem tudom ki venni, hogy kik és miről beszélnek.

Egyszer csak lassan ki tudtam nyitni a szemem és először homályosan majd szín tisztán láttam. Tekintetem azonnal Neteyamon akadt meg akinek az ölében volt a fejem és lenézett rám.

- Jajj de jó. - kiáltott Tuk majd rám ugrott.

Nyögtem egyet a hirtelen tettétől de átöleltem én is őt.

- Tuk! Óvatosan. - szólt Kiri és lehúzta rólam a kislányt.

- Semmi baj, én is örülök nektek. - szóltam.

- Annyira megijesztettél! Soha többé ne merj ilyet tenni. - ölelt át könnyes szemekkel Tsireya.

- De mégis mi történt? - kérdezte Neteyam, mire én gondolkozni kezdtem.

Vissza gondoltam, hogy mi is történt, majd hirtelen felkiáltottam.

- A tulkunok!