𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

②⓪

Hirtelen szúró érzés fut végig testemen. Lábam alól eltűnt a föld és térdeim össze rogytak. Fejembe éles fájdalom nyilalt.

- Thyra! - nyúlt utánam Neteyam.

- Fáj! - kiáltottam, majd bal vállamra tekintettem.

Egy szürkés fém golyó állt ki félig kékes bőrömből, majd lassacskán vörös vérem kezdtett el folyni a sebemből. A  fiúk aggódó tekintettel néztek rám. Neteyam azonnal le tépett egy darabot ruházatából és a számba adta.

- Harapj rá! - utasított.

Bal oldalamon Neteyam, jobb oldalamon Lo'ak előttem pedig Gekkó térdelt. A bal oldalamon lévő fiú elővette kis tőrét majd egy sajnálom tekintetet küldött felém. Fejemet Lo'ak mellkasának döntöttem majd behunytam a szememet. Éreztem ahogyan a pengével belevág felhevült bőrömbe. Fogaimat össze szorítva haraptam rá a rongyra.

- Aahh. - hagyta el egy torzult hang az ajkamat. Neteyam ujjait sebembe dugta, hogy ki szedje a fájdalmat okozó golyót. Csípett. Rettentően csípett. Lo'ak mellkasához nyomtam a fejem még erősebben, mire a fiú csak megfogta a tarkómat és ujjait hajamba fúrta nyugtatásként. Neteyam egy hirtelen mozdulattal ki húzta a golyót, majd egy másik ruha darabot sebem fölé kötött, hogy el állítsa a vérzést.

- Köszönöm. - néttem rá könnyes szemekkel amikor végzett.

- Gyere ide. - húzott magához. - Jól leszel? - kérdezte.

- Meg maradok azt hiszem. - nevettem el magam. - Csak tűnjünk el innen. - álltam fel lassan.

- Gyertek erre van egy medence ott ki tudunk jutni. - mutatta az utat Gekkó. - Egyébként te miféle navi vagy? - nézett rám.

- Az anyám vízi az apám pedig erdei navi volt. - válaszoltam neki amire csak bólintott egyet.

- Nem is kellett használnunk. - emelte fel Lo'ak a fegyvert amit magával hozott.

Hirtelen újból lövéseket hallottunk.

- Gyorsan gyorsan. - terelt be mindenkit Neteyam a fal mögé.

- Add ide. - vette ki Lo'ak kezéből a fegyvert majd tüzet nyitott az ellenségre.

- Ugorjatok. - mutogatott a medence felé.

Lo'ak és Gekkó az utasításnak eleget téve ugrottak bele a vízbe. Én viszont nem akartam őt otthagyni.

- Kérlek menj Thyra. - nézett rám.

- Nem hagylak itt. - mondtam.

A fém golyók csak úgy csattogtak a hajó oldalán. Úgy szikráztak mintha valaki tüzet csiholna.

Neteyam még próbálkozott de ki fogyott a tár a fegyverből. Eldobta majd megfogta kezemet.

- Egy. - hunyta be a szemét. - Kettő, három. - mondta majd majd magával rántva be ugrottunk a vízbe.

A felhevült testemnek a víz jéghideg volt, majd mikor elérte sebemet és bele folyt, iszonyúan csípett.

- Mekkora fless volt már. Tesó. - pacsizott le Lo'ak Gekkóval.

Mosolyra húztam ajkam. Sikerült megmentenünk őket. Mindenkit.

- Tukot elkapták! - jött oda hozzánk Tsireya.

Azonnal eltűnt a mosoly az arcomról.

- Skxawng! Meglőttek. - jött fel a víz felszínére Neteyam a mellkasát fogva.

A víz hamar piros lett körülötte.

- Ne! Ne! - úsztunk oda hozzá.

Azonnal hívtam Opheliat majd fel ültettük a hátára Gekkó és Lo'ak fogta én pedig Tsireyaval beléjük kapaszkodva úsztunk mellettük.

- Apa! Neteyam megsérült. - kiáltott Lo'ak mikor egy sziklához értünk.

A nap már lemenőben van, hamarosan be sötétedik.

- A fejére vigyázzatok. - emelték fel a fiút majd le fektették a földre.

- Ne! Kérlek maradj velem. Hé, hé! Nézz rám. - mondtam a könnyeimmel küszködve.

A fiú rám pillantott félelemmel téli szemekkel, majd apjára nézett.

- Apa.. Sajnálom. - nyögte a fiú.

- Semmi baj, semmi baj. - simogatta a fiút az apja.

- Thyra! Szeretlek. - fordult hozzám ártatlan tekintetével.

- Én is szeretlek és minden rendben lesz, ígérem. - hajoltam ajkához, hogy egy apró csókot hintsek rá.

Majd amikor el húztam magam tőle láttam ahogy ki leheli életét és szeméből is eltűnik a szikra. A nap abban a pillanatban eltűnt. A fényt fel váltotta a sötétség a kék eget pedig a csillagok.
A forró könnycseppek felszántották az arcomat.

- MaJake! Mi történt? - ért oda Neytiri.

Azonban amikor megpillantotta halott fiát ordítani kezdett a fájdalomtól. Lo'ak pedig átkarolta Tsireyat és mindketten sírtak.
Kezemet megpillantva még a könnyektől is láttam a vért. Ez Neteyam vére. A kezemhez tapad. A bűntudat, a gyász és a szomorúság azonnal el kezdett mardosni. Meghalt...

____

Sajnálom, de muszáj volt, hogy meghaljon a történet kibontakozásához. De szeretem a fordulatokat szóval bármi történhet. Olvassátok figyelmesen és lehet hamarabb rá fogtok jönni. 🥺💙