𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

⑨

- Tsireya, Thyra! Azt hittem több eszetek van ennél! - mordult ránk apánk.

Hupsz egy kicsit előre szaladtunk.

Odina nagyon boldognak tűnt, de éreztem, hogy legbelül valami bántja. Megérezzük ha valami nincs rendben a másikkal.

~ Mi bánt? - kérdeztem tőle a víz alatt.
~ Hiányzik.. Payakan. Nem hiszem el senkinek amit mondanak. Ő nem lenne képes ilyesmire.

Payakannal együtt nőttek fel. Rettenetes lehet ha születésed óta ismersz valakit, minden napotokat együtt töltitek, majd egyik pillanatról a másikra elveszíted és nem találkozhatsz vele soha többé.

~ Neteyam öccse, Lo'ak elvileg látta őt a zátonyon túl. - mutogattam, majd láttam ahogy a remény visszatér a szemeibe.

Társalgásunkból Tsireya, Aonung és Neteyam szakított ki.

- Bocsi, ha megzavartunk valamit. Nem láttad valahol az öcsémet? Már egy jó ideje sehol se találjuk. - kérdezte aggódva Neteyam.

- Nem láttam sehol én sem. De talán van egy ötletem merre lehet. - sejtelmesen Odinára pillantottam.

Egyből leesett neki, hogy miért. Elindultunk megkeresni Lo'akot. Egy ideje már átúsztunk a zátonyon túlra amikor megpillantottam a fiút és a kitaszítottat. Ahogy Odina megpillantotta Payakant, rögtön oda akart menni de rájött, hogy nem zavarhatja meg ez a pillanatot. Elbújtunk a növények közé. Messze voltak ahoz, hogy lássam mi is történik pontosan, de amikor Payakan kinyitotta száját leesett, hogy mi folyik itt. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy leállítsam őket és láttam Tsireya is így vélekedett, de nem.. Nem állhatunk Eywa útjába.

Lo'ak beúszott Payakan szájába, majd az állat hirtelen becsukta azt. Neteyam azonnal elindult feléjük, hogy megmentse testvérét. Azzal a lendülettel megfogtam a kezét, hogy megállítsam. Egy bízz bennem pillantást küldtem felé, hogy ne féljen nem lesz semmi baja.

Egy kis idő elteltével Payakan kinyitotta száját és kiúszott belőle Lo'ak.
Te jó ég! Tényleg kiválasztott egy erdőlakót egy Tulkun. Tudom, hogy nem kellett volna hagynom, de máskülönben Eywa útjába kellet volna állnom de engem mindig úgy neveltek, hogy az az egy dolog amit sosem tehetek. Odina nem bírta tovább oda úszott Payakanhoz. Egymásra pillantottak és éreztem, hogy megkönnyebbültek, nagyon örültek egymásnak, majd el úsztak, hogy kicsit együtt legyenek ennyi idő után.
Remélem nem fogják őt is kitaszítani azért mert talalkozott Payakannal. Lo'ak csatlakozott hozzánk, majd haza mentünk.

- Tsireya, Aonung, Thyra, Neteyam és Lo'ak! Azonnal gyertek ide. - kiabált apám.

- Tsireya, Thyra! Azt hittem több eszetek van ennél! - mordult ránk apánk amikor oda értünk hozzá.

- Engedtétek, hogy összekapcsolódjon a kitaszítottal? - kérdezte anyánk idegesen.

Tsireya szemeibe azonnal könnyek szöktek. Sosem bírta ha kiabálnak vele.

- És egy ilyen nagy harcos fiának is lehetett volna több esze. - mondta apám Lo'ak szemébe nézve.

- De Payakan nem gyilkos! - kelt ki magából a fiú.

- Elég legyen! - kiabált rá Jake.

- Le! - gugolt le apám. - Mindenki! - kiabált.

Mindenki követte az utasítását. Fújt egy nagyot majd elkezdte.

- A tulkonok szemében ő egy gyilkos ezt meg kell értened.

- Tudok amit tudok. - vágott vissza Lo'ak.

- Elég legyen! Ezt bízzátok rám. - ragadta meg Jake Lo'akot és magával húzta.

- Apám kérlek hallgass meg. - kérleltem.

- Csalódtam bennetek. - felelte miközben szemei köztem és Tsireya között cikáztak.

- Pedig csak azt tettük amit mindig is mondtatok! - húztam ki magam. - Sose állj Eywa útjába. - idéztem vissza azt amit legelőször megtanítottak nekünk, majd átkaroltam Tsireyat és elsétáltunk.

- Megkeresem Lo'akot. - mondta Tsireya.

- Szereted őt? - kérdeztem tőle.

- Azt hiszem igen. - válaszolta kicsit szégyenlősen. - És te Neteyamot? - kérdezett vissza.

- Azt hiszem. - mosolyogtam rá.
- Gyere ide. - húztam magamhoz, majd letöröltem könnyeit.

- Mindig, mindenhol. - kulcsoltuk össze kisujjainkat.

- Szóval szeretsz? - kérdezte egy ismerős hang a hátam mögül rögtön miután Tsireya elment megkeresni Lo'akot.