𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

②

- Kérlek anyám, mostmár mutatkozhatok? - kérdeztem kedvesen másnap reggel.

- Igen Thyra, de vigyázz magadra. - mondta aggódóan.

Rögtön az öbölbe mentem ahol lefeküdtem egy nedves sziklára majd behunytam a szemem. Élveztem ahogy a nap meleg sugarai arcomat simogatták. Felemelő érzés volt.

- Ő kicsoda? - jött messzebbről egy kérdés.

- Thyra a nővérem. - hallottam a húgom hangját majd abban a pillanatban rá néztem és beugrodtam a vízbe.

~
- Kicsit összzevesztünk tegnap este. - mondta Tsireya.
~

Egész nap kerültem Tsireyat. Nincs kedvem vele beszélni. Nagyon megbántott.

A parton ültem és néztem a csodás naplementét amikor valaki leült mellém.

- Kérlek Thyra, sajnálom nem akartalak megbántani. - tette vállamra a kezét a húgom.

Nem mondtam semmit csak szorosan megöleltem.

Egy kis idő után megszólalt a lány. - Tudod, hogy rám számíthatsz bármi is van.

- Igen tudom. - mosolyogtam rá, majd felállt és elment.

Hátra dőlve néztem a csillagokat, mint majdnem minden este, amikor lépteket hallottam és felültem.

- Szia. Nem akartalak megijeszteni. Neteyam vagyok. Még nem találkoztunk. - mondta a fiú.

- Ó, szia. Thyra. - mondtam röviden. Majd leült mellém.

- Mond, mit csinálsz ilyenkor itt? - kerdezte Neteyam.

- Ezt én is kérdezhetném. - mondtam mosolyogva.

- Ki kellett szellőztetnem a fejem. - mondta kicsit bágyadtan.

- Nos én majdnem minden este végéig nézem a naplementét és utána csodálom a fénylő csillagokat. Egyszerűen nem tudom elképzelni milyen messze lehetnek. - válaszoltam a feltett kérdésre.

- Én is szeretem a csillagokat. Apám az egyikről jött. - mondta felfelé nézve.

- Tessék? - néztem rá döbbenten.

- Arról ott. - húzott magához közel és rá mutatott egyre az égbolton.

Érintése bizsergető érzest váltott ki belőlem. Majd megláttam a kezét.

- Várjunk. Neked miért van öt ujjad? - kérdeztem kissé rémülten.

- Hát az apám nem igazi Na'vi és ezért. - sütötte le tekintetét.

- Sajnálom.

- Mégis mit? - kérdezte vissza.

- Tudom milyen ha más vagy és ezért nem akarnak elfgadni. - néztem rá.

- Te is más vagy. De nem úgy mint mi. - nézett végig rajtam.

- Igen.. Tudod Ronal és Tonowari nem az igazi szüleim csak befogadtak. Csecsemőkoromban sodort itt partra a víz és megmentettek. A farkam olyan mint az övéké viszont a kezem olyan mint a tiéd. Mármint nekem 4 ujjam van csak tudod, vékonyabb mint az itt élőké. A testem és a szemem színéről meg ne is beszéljünk. - húztam kicsit hosszúra a mondandóm.

- Tudod, semmi baj azzal ha más vagy mint a többiek. - mondta nyugtatás képp.

- Köszönöm. - öleltem meg szorosan amit szerencsére ő is viszonzott mert különben eléggé kínos szituáció lett volna belőle.

- Thyra! Késő van! - kiabált anyám.

- Akkor..most..én..megyek. - dadogtam.

- Jó éjt Thyra.

- Jó éjt Neteyam.