𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

③⑧

Az utam Opheliahoz vezetett elsőként. Fájdalmas volt a búcsú de tudtam, hogy találkozunk még.

- Szia kislány. - ugrottam be mellé a vízbe.

A reggeli hideg víz végig járta testemet. Kellemes érzés volt. Az állat ahogy megpillantott gyorsan oda úszott hozzám én pedig szorosan megöleltem.

Elengedtem majd elmeséltem neki mindent miközben ő körülöttem úszkált. Jót, rosszat és minden aggodalmamat. Úgy tűnt mintha nem figyelne rám de tudtam, hogy nem így van. Végig hallgatott.

A sötét erdő ahova minden éjszaka kerülök. A sötétség mindent ellep. Újra itt vagyok és itt van ő is. Gyűlölöm ezt az egeszet. Fájdalom és félelem fut végig testemen, reszketek.

- Megint el fogod veszíteni! - szegezi Quaritch a tőrét Neteyam torkához.

- Ez nem igaz! Csak álmodom! - kiáltom könnyes szemekkel.

- Nem sokáig! - nevet fel a férfi, majd elvágja Neteyam torkát.

A fiú levegőért kapkodva a földre zuhan és nem mozdul többé.

- Nee! - rogynak össze lábaim a fájdalomtól ami mellkasomra zuhan.

Oda kúszok a fiú élettelen testéhez, ám Quaritch fonatomnál fogva felemel és mélyen a szemeibe néz.

- Nem sokáig! - mondta ki újra azt a mondatot, majd torkomnál végig húzza kését.

Abban a pillanatban levegőért kapkodva felriadtam. Az egész arcom úszott a könnyektől és az ágyam is tiszta víz volt az izzadságtól amit a rémálom váltott ki. Kegyetlen érzés minden nap ugyan az az álom. Kezd olyan lenni mintha már ez lenne a valóság.

Egy pár nap eltelt mióta haza értünk. Neteyammal nem igazán tudtam kettesben lenni, mert mindig van körülötte valaki. Mondtam neki, hogy senkit sem fog tudni le vakarni magáról.
Viszont van valami amit senkinek sem mondtam el. Amióta haza értünk folyamatosan rémálmok gyötörnek. Ha lehunyom a szemem azt látom ahogy Quaritch újra itt van, tönkre tesz mindent, újra és újra megöli Neteyamot és engem is. A szívem egyre jobban törik össze, már lassan a szilánkok is porrá örlődnek. Már nem bírom, nem tudok rendesen aludni és lassan egy boldog napom sincsen.

Anyám receptjeit kezdem olvasgatni hátha találok valamit ez ellen. Egy eldugott könyvében rá is bukkantam két alternatívára. Egy alga fajtára és valami kéregre amit egy furcsa nevű levélbe kell tekerni. Ki vettem ezeket a lapokat majd szép gondosan vissza raktam a helyére a könyvet. Nem akartam, hogy bárki is tudjon ezekről. Nem véletlen voltak eldugva ezek a receptek.

- Mit csinálsz? - hallottam meg anyám hangját a hátam mögül.

- Csak megnéztem kell e valamit beszerezni itthonra. - néztem rá mint egy igazi jó kislány.

- Hajnalban, mikor még a nap se jött fel? - nézett rám értetlenül, mire én csak bólintottam egyet. - Kedves vagy, de minden van itthon. - mosolygott.

- Én most megyek. Majd jövök. - mondtam és már kint is voltam.

- Gyere kislány. - kapcsolódtam össze Opheliaval és már indultam is az alga keresésére.

Egy kis idő után meg is találtam egy sziklán a sárga nyálkás anyagot. Leszedtem, majd a szigetünk egy igazán eldugott helyére mentem. Már a nap is feljött. Ki érve a partra egy sziklára raktam száradni. Egy fél óra alatt kész is lett a nap forró sugaraitól. Elő vettem egy kis üvegcsét amibe vizet öntöttem, majd bele dobtam a kiszáradt algát. Azonnal fel oldódott benne és vissza helyeztem a sziklára. Azt írja akkor lesz jó ha az egésznek sötét sárga színe lesz. Amíg várok addig elindultam a kis erdőbe ami a szigeten található. Rengeteg keresgélés után meg is találtam azt a fát aminek a kérge kell. Elő vettem a kis tőrömet majd le kapartam annyit amennyire szükségem volt. Észre vettem, hogy ennek a fának a levele úgy néz ki mint a recepten található ezért abból is szedtem párat. Figyelmesen el olvastam a receptet. Egy levélre szórtam a feldarabolt kérget, majd óvatosan feltekettem. Végig nyaltam a végén maradt levelet, majd hozzá tapasztottam a másik feléhez. Kezd sötétedni ezért inkább vidsza indultam a partra ahol az üveg is volt. Le ültem a puha homokra majd elő vettem a feltekert kérget.

- Meg kell gyújtani az egyik felét, majd bele szívni a másikba? - olvastam értetlenül a receptet.

Eszembe jutott, hogy Lo'ak még multkor adott valami égi szerkezetet. Úgy nevezte öngyújtó. Elő is vettem a kis táskámból.

- Remélem ez segít.

Számhoz emeltem a kreálmányom és meggyújtottam a másik felét. Bele szítvam egy jó nagyot. Éreztem ahogy a füst végig járja a tüdőmet, majd kifújtam azt. Egy kis köhögés hagyta el számat. A homok amiben ültem még puhább lett és a fogyatkozás pedig sokkal színesebb. Az aggodalmaim elszálltak és nyugodtság váltotta fel az eddigi állapotomat. Nem éreztem semmit sem. Mintha csak lebegtem volna. Újra és újra bele szívtam és egyre gondtalanabb lettem. Hátra dőlve mintha a homok simogatta volna testemet. A csillagok pedig a megszokottnál fényesebben csillogtak. Magába kerített ez az eufórikus érzés.
Ez kell nekem most ebben a pillanatban. Csak bámutam felfelé mosolyogva.

----
Thyra és a függőségek. 🙊💙