𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

①④

- Gyertek! Halkan! - suttogtam, miközben "megszöktettem" a sully családot testvéreim segítségével.

- Ne csapjatok zajt. - suttogta Tsireya.

- Fel ne keltsétek Neteyamot. Halkan. - mondta a kis Tuk.

- Gyertek, gyertek. - indultunk el, mire én vissza néztem.

Neytiri kinyitotta szemeit és rám nézett értetlen arccal. Rá mutattam Neteyamra és ajkaim elé tettem mutató ujjam. Bólintott egyet majd visszafeküdt.

Neteyamnak ma van a szülinapja és meg szeretnénk lepni valamivel.

Nagyon korán van még, fel sem jött a nap, teljesen sötét van még.

- Szóval felvázolom a helyzetet. - kezdett bele a húgom. - Azt mondtuk Neteyamnak, hogy dél körül itt találkozunk a kagyló öbölben egy sürgős megbeszélésre, de amikor ide ér mi majd elbújunk és azt fogja hinni, hogy nem jöttünk el, de aztán hirtelen előbújunk és MEGLEPETÉS. - kiáltotta mondandója végét.

- Jajj de jó lesz. Megyek keresek neki valamit ajándékba. - ugrált Tuk az izgatottságtól.

- Megyek veled én is és szerzünk a kedvenc gyümölcseiből. - mondta Kiri egy mosollyal vegyítve.

- Aonung Lo'ak kérlek szerezzetek nagy sziklákat amik mögé el tudunk majd bújni. - utasítottam a fiúkat.

- En elmegyek tengeri növényekért amikből tudunk tortát csinálni, mint amilyet anya szokott. - mondta Tsireya.

Nem lesz egy nagy durranás de remélem azért tetszeni fog neki. Elindultam én is keresni neki valami személyes ajándékot. A vízbe érve Opheliat hívtam és együtt indultunk keresgélni.

- Kislány már órák óta keresgélünk de nem találtunk semmit sem. - mondtam Ophelianak aki szomorúan nézett rám.

Vettem egy mély levegőt majd hosszasan kifújtam. Fel feküdtem a víz tetejére majd behunytam a szemem. Ophelia korülöttem úszkált miközben gondolkoztam, majd beugrott valami.

- Megvan! - kiáltottam mire szegény ilum halálra rémült.

- Basszus. Ne haragudj kislány. - simogattam meg.

Eszembe jutott, hogy megvan még az a szív alakú kagyló amit Neteyam hagyott nyomként. Azonnal haza siettem és előkerestem vele együtt még négy fajta növényt amit a festéshez használtunk. Sötétkéket, világoskéket, zöldet és sárgát. Az erdőben találtam egy vékony de erős indát. Fogtam a kagylót és félbe törtem két egyenlő részre. Az egyik felét be festettem sötétkékre és a végén egy sárga pöttyöt rajzoltam rá. Átfűztem az indát rajta majd megkötöztem a csuklómon. Fogtam a kagyló másik felét majd foltosan lefestettem hol zöld, hol pedig sötétkékkel. Majd mikor kicsit megszáradt egy félig sárga és félig világoszöld pöttyöt rajzoltam a közepére. Átfűztem az indán és kész is volt Neteyam ajándéka. Egy közös karkötő amire ha bármikor rá pillantunk a másik fele fog eszünkbe jutni, hogy ki is hordja. Büszke mosollyan indultam el a kagyló öböl felé mikor valaki megszólított.

- Szia Thyra.

Ijedtembe megálltam és nem tudtam mit tehetnék.

- Neteyam! Szia. - dadogtam a kezemet pedig hátam mögé raktam nehogy meglássa az ajándékát.

- Ma egész nap senkit sem láttam. De a megbeszélés még áll délben igaz? - kérdezte.

- Persze. - válaszoltam röviden.

- Úgy is mindjárt annyi az idő, nincs kedved együtt menni az öbölbe? - kérdezte közeledve felém nagy mosollyan az arcán.

- Nem. - mondtam kicsit elhamarkodottan hátrálva.