𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

①⓪

- El kell menekülnünk! - mondta a rémült anya miközben majdnem, hogy újszülött gyermekét szorongatta.

- Csak neki! - mondta a könnyekkel küszködő apa miközben tekintetét gyermekére helyezte. - Meg akarják majd ölni. Ha vele megyünk, követnek minket. El kell varrni a szálakat. - fogta meg az anya vállát.

Felfoghatatlan milyen érzés lehet egy anyának és egy apának elhagyni a szeretett gyermekét azért, hogy megvédjék.

Egy aprócska hajóba fektették a csecsemőt mellé pedig egy térképet helyeztek.

- Kérlek Ora! El kell vinned őt innen minél messzebbre. Vidd magaddal Opheliat is. Az életetek árán is meg őt védenetek. - kötötte hozzá az anya a kis hajót az ilujához Orahoz. Az állat mélyen a nő szemébe nézett majd homlokához döntötte a fejét.

- Kicsi Thyram! Szeretünk. Mindennél jobban. - mondták a szülők egyszerre.

A csecsemő rájuk mosolygott, majd a két ilu elindult a végtelen óceán felé.

- Hol van? - rontottak rá Thyra szüleire.

- Sosem áruljuk el és sosem fogtok rátalálni. - mondták, majd egymásra pillantottak.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek.

Behunyták szemüket, majd hirtelen egy fülsüketítő robbanást lehetett hallani. Felrobbant az otthonuk ami által magukkal rántották az ellenséget a halálba. Thyra biztonságban van.

A kisbaba egyszercsak sírni kezdett. Ora nem tudta mit tehetne. Fiatal lányát kérte, hogy segítsen a gyereken. Ophelia és Thyra tekintete össze találkozott, majd a lány ösztönből a hajához nyúlt és összekapcsolódott Opheliaval.

Több nap úszás után az óceán egyik legsötétebb területére értek. Ijesztő egy hely volt. Oranak rossz érzése támadt.
Egyszer csak egy akula rájuk támadt és elharapta a kis hajót úgy, hogy Thyra kiesett belőle. Ora segített összekapcsolódni Thyranak és Ophelianak.

~ Védd meg! Életed végéig küzdj érte.

~ De nem hagylak itt! - kommunikáltak szomorúan.

~ Muszáj lesz! Feltartom. Szeretlek.

~ Én is szeretlek anya. - majd visszapillantás nélkül amilyen gyorsan csak tudott elúszott Ophelia Thyraval a hátán.

Tudta, hogy anyja meghalt. Sosem érzett még ilyen fájdalmat. De azt is tudta, hogy anyja kérésének eleget kell tennie. Sokáig úsztak, ketten az egész óceán ellen. Ophelianak nem maradt senkije csak Thyra. Elhatározta, hogy anyja emlékét így tartja életben. Elválaszthatatlanok lesznek.

Mivel még kicsi volt, egyre jobban kezdtett elfáradni. Mikor megpillantott egy szigetet, ereje elhagyta és már csak a vízre hagyatkozott.

- Ez meg mi? - kérdezte Ronal a parton.

- Ronal ez egy ilu és egy na'vi. De nem akármilyen.

- Ó Tonowari! - sejtelmesen egymásra pillantottak.

Ronal felvette a gyereket Tonowari pedig ellátta a fiatal és sebesült ilut. Ronal vissza pillantott a vízbe mikor csillogást látott. Oda ment és felemelte a talált tárgyat. Egy térkép volt amin az ősfa szimbóluma volt található.

Ez Thyra története, hogy hogyan is került a Metkayinakhoz. De vajon hogyan fog folytatódni?

---

Lehet, hogy most mérgesek vagytok, de muszáj volt belefüznöm ezt a részt valahova és gondoltam, hogy fokozzam a feszültséget csak a következő részben fog ténylegesen folytatódni az előző rész. Ne haragudjatok😅❤️