𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

③⑦

Őszintén hiányzik már az otthonom. Most, hogy bele gondolok nem tudom, hogy fogok a családom szemébe nézni. Fájt hárta hagyni őket, de nem volt más választásom.

Persze arra is kíváncsi vagyok mit fognak szólni, hogy egyel többen térünk haza mint ahogy elindultunk.

Zi'ana hátán még mindig Neteyam mögött kapaszkodtam. Karjaimmal a fiút öleltem miközben ujjaimmal hasát kezdtem cirógatni mire ő egy kicsit megfeszült.

- Szerinted örülni fognak nekem? - kérdezte elhaló hangon.

- Miért ne örülnének neked? - löktem meg a fejét hátulról. - Várjunk igazad van, senki sem fog örülni neked. - mondtam iróniával vegyítve, mire a fiú felnevetett.

- Nemsokára haza érünk és meglátod, hogy senkit nem fogsz tudni levakarni magadról. - öleltem meg.

Egy pár óra repülés után a horizonton megpillantottam az otthonunkat. Hiányzott, nagyon. A színek a hangok az illatok.

A kürt hangja ellepte az egész öblöt.
- Eywara! Hazatértek! - kiáltotta el magát Tsireya olyan hangosan, hogy azt mindenki meghallja.

Mindenki a parthoz rohant, hogy köszöntsék a visszatérő fiatalokat.

- Ki az ott velük? - hunyorított Neytiri a parton állva Jake és Tuk mellett.

- Neteyam! - kiáltotta el magát Tuk.

A nő könnyes tekintetét párjára emelte akinek az arcán szintén lecsordult egy könnycsepp.

A part fölé érve kíváncsiskodó tekintetekkel találtuk szembe magunkat. Neteyam, hogy fokozza a feszültséget tett két kört felettünk mielőtt leszálltunk volna. Landolás után Zi'ana hátáról leugrottam, majd Neteyam is követett. Mindenki szemei kikerekedtek a fiú láttán.

- Neteyam? - lépett elő a tömegből Neytiri.

- Anya. - rohant felé, hogy megölelje.

Én pedig csak mosolyra húztam ajkaim.

- Fiam! - húzta magához Neteyamot Jake.

- Neteyam! - futott hozzá Tuk.

A fiú pedig le térdelt hozzá, de a lány olyan gyorsan futott, hogy nem tudott megállni, felborultak és a földön fekve ölelkeztek.

- Sikerült. - lépett mellém Kiri.

Én csak bólintottam egyet, majd elindultam a tömeg felé.

- Thyra! - rohant oda hozzám Tsireya.

- Nagyon hiányoztál. - húzott magához.

- Te is nekem. - szorítottam rá.

- Hát vissza jöttél. - lépett elő Aonung.

Én csak nagy mosollyal az arcomon oda futottam, hozzá és jó szororsan megöleltem amit ő is viszonzott.

- Hiányoztál ám, tökfej- paskoltam meg a feje tetejét.

- Mégis, hogyan? - nézett értetlenül Neytiri a fiára majd rám.

- Erre én is kíváncsi lennék. - lépett elő anyám szigorú tekintettel.

- Eywa vissza hozta amiért segítettünk neki. - néztem komor tekintettel anyám szemeibe.

A nő közelebb lépett hozzám majd szigorú tekintete hirtelen mosolygóssá vált és szorosan megölelt.

- Büszke vagyok rátok. - vált el tőlem.

- Thyra! - futott felém Tuk, mire én felkaptam őt és jó szorosan megöleltem.

- Azta mindenit mekkorát nőttél. - néztem rá, mire a kislány csak mégjobban hozzám bújt.

- Köszönöm. - fogta meg kezeimet Neytiri és magához húzott, Jake pedig csak mosolyogva bólintott egyet.

Nagyon boldog vagyok. Vissza kaptam a fiút akit szeretek, le győztük Quaritchot és itthon vagyunk. Mégis érzem, hogy még nincs teljesen vége. Addig nem ameddig az utolsó égi ember el nem tűnik Pandoraról. Fel kell készülnünk az utolsó csatára. Csak remélem most senkit sem fogunk elveszíteni. Nem élném túl még egyszer.