𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

④⑥

|Ebben a résznen kicsit ugrálni fogunk a szereplők szemszögei között, de mindenhol jelölni fogom.|

¦Thyra szemszöge¦

Iszonyú fejfájással tértem magamhoz. Körbe nézve egy apró kis szobában találtam magam. A környezetet égi ember készítette. Nem. Az nem lehet. Hol vagyok? Hogy kerültem ide? És a legfontosabb kérdés ki is vagyok? Hirtelen az ajtó hangját hallottam.

- Na végre, hogy felébredtél vakarcs. - lépett be egy navi férfi a szobába.

- Te meg ki vagy? - lépkedtem hátra.

- Ne szórakozz velem! - kiáltott rám. - Csak nem félsz? - lépett egyre közelebb hozzám.

- Én.. én mit keresek itt? - dadogtam.

- Majd meglátod. - nevetett fel.

- Akkor te most segítesz nekem? - csillant meg a remény a szemeiben.

- Én? - nevetett gúnyosan. - Mégis miben?

- Ki vagyok? - néztem rá kétségbeesetten.

A ferfi egyre közelebb lépett hozzám. Már csak pár centi választott el minket.

- Te egy idegesítő, torzszülött picsa vagy, aki mindig, mindent tönkretesz. - suttogta fülembe.

A szemeimben csillogó remény azonnal elhalt és könnyek szöktek a helyébe.

- És most te fogsz segíteni nekünk. - rakadta meg felkaromat és rángatott magával.

¦Neteyam szemszöge¦

Nem sokat aludtam az éjjel. Sőt inkább semennyit. Az ágy másik felét bámulom. Teljesen ki van hűlve, senki sem feküdt benne. Thyra nem jött vissza. Valami baj történhetett vagy visszarepült a családjához? Nem tudom, de a hiánya és az, hogy nem tudom hol van felemészt. Hirtelen kopogást hallottam.

- Thyra? - futottam az ajtóhoz és kinyitottam.

- Nem, haver én vagyok. - intett Neytu.

- Gyere be. - nyitottam nagyobbra az ajtót, hogy bejöjjön.

Leültünk az ágyra és pár perc néma csend következett.

- Ayita mesélte mi történt. - szólalt meg. - Persze úgy mesélte, hogy ő legyen az áldozat. - nézett szemembe. - Tudod megváltozott amióta kicsik voltunk. Nem tudom mi okból, de nem jó irányba. Sajnálom ami történt. - tette vállamra kezét.

- Én is haver.. Én is. - bólintottam.

- Nagyi. - Rontottunk be Neytuval a nagyihoz. - Thyra eltűnt.

- Hogy érted, hogy eltűnt? - vezette ránk a tekintetét.

- Tegnap este összekaptunk és Tanhíval elrepült. - pásztáztam a földet.

- És nem gondoltad, hogy szólnod kellett volna? - ráncolta össze a homlokát.

- Azt hittem vissza fog jönni. - csordult le egy könnycsepp az arcomon.

- Szóljatok Tarsemnek. Rossz előérzetem van. - nézett mélyen a szemembe.

Éppen Tarsemmel tárgyaltunk, hogy elinduljunk megkeresni Thyrat amikor egy hatalmas visításra figyeltünk fel. Egy ikrán szállt le a barlang peremén. A fény miatt nem lehetett látni, hogy ül e valaki a hátán.

- Thyra? - rohantam oda hozzá.

Az ikrán egy újabb visítás kíséretében a földre dőlt és szuszogni kezdett. A teste tele volt mély sebekkel. Thyra pedig sehol.

- Ne! Nagyfiú. - simítottam végig a fejét.