𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

④

A tegnapi úszás eléggé kimerített ezért csak később indultam az öbölbe. Már messziről láttam, hogy valami történik ezért sietősebbre vettem a tempót. Öcsém és haverjai Neteyammal és Lo'akkal verekedett.

- Elég legyen ebből! Mi a franc folyik itt?

Hangom hallatán mindegyikben megfagyott a vér. Egy kukk sem jött ki a szájukon.

- Ne legyetek már dedósok! Aonung! Haza, most! - kiáltottam öcsémre.

Szó nélkül felált és elindult hazafelé.

- Ez meg mire volt jó? Apa nem megmondta, hogy viselkedjetek? - kérdeztem, de választ nem kaptam.

-Veled meg mi történt? - fűzte a kérdést Aonunghoz Tsireya mikor hazaértünk.

- Semmi. - húzta meg a vállát undorral keverve.

- Összeverekedett a Sully testvérekkel. - válaszoltam az öcsém helyett is.

- Dehát nem látjátok, hogy hogy néznek ki? Öt ujjuk van. Ők mások. - mondta szarkasztikusan.

Magamra pillantottam, vissza Aonungra majd Tsireyara. Szemeimben elkezdtek gyülekezni a forró, sós könnycseppek.

- Ne.. Nem úgy értettem. - szabadkozott az öcsém.

- Hagyd. - legyintettem majd hátatfordítva könnyeimmel küszködve eltávoztam.

Elindultam az egyik helyre ahova ilyenkor járni szoktam, de valakik már ott voltak.

- Látlak téged. Zavarok esetleg? - kérdeztem.

- Dehogy ülj csak le. - mondta Kiri, majd Jake is legyintett egyet.

Van valami érdekes ebben a lányban, olyan energiákat érzek körülötte mint még soha.

- Mi a baj édesem? - tette fel a kérdést az apja.

- Semmi. - törölte le könnyeit a lány.

- Hiányzik Gekkó?

- Persze apa. De nem csak ez van.

Láttam rajta, hogy valami nyomja azt a gyönyörű szívét, ezért vállára tettem a kezem hátha el tudok tőle venni némi fájdalmat. Egy hálás pillantást vetett rám majd apja felé fordult.

- Olyan mintha érezném őt. - mondta.

- Mégis kicsodát? - kérdezte értetlenül Jacke.

- Eywa-t. Hallom és érzem őt, mindenhol. Szólít engem, de nem tudom mit akar. - lóbálta a lány a lábát a vízben és a fénylő halak követték.

Érdekes látvány volt. Még sosem láttam ilyet ezelőtt. Ezek az energiák. Jacke szó nélkül szorosan megölelte. Bár nem volt az igazi apja de mégis igazi gyermekeként szereti, látszik rajta. Az idilli pillanatot az öcsém és Neteyam trappolása törte meg.

- Mond el neki is. - mutatott apjára a fiú.

- Mi történt? - pattant fel Jake.

Kirivel kérdően néztünk Aonungra. Bár most inkább rá se tudnék nézni..

- Lo'akot elvittük a zátonyon túlra és ott hagytuk. De csak vicc volt esküszöm. Azt hittük rögtön jön utánunk. - sütötte le fejét az öcsém.

- Menj, szólj apámnak! - pattantam fel gondolkozás nélkül és mondtam Jakenek.

Bólintott egyet majd elindult. Én pedig szó nélkül elindultam az öbölbe ahol hívtam Opheliat majd hátára pattanva elindultam megkeresni Lo'akot.

- Jajj Lo'ak, hála Eywanak, hogy megvagy. Ugye jól vagy? - húztam fel magam mögé.

- Persze, túléltem. - válaszolta kicsit fáradtan.

Már teljesen sötétben értünk vissza. Mindenki ott állt az öbölben.

- Ugye jól vagy? Nincs semmi bajod? - tapogatta végig Jake Lo'akot.

- Persze.

- Csak nehogy kikaparjam a kisebbik fiam szemét. - vicsorított idegesen Neytiri.

- Köszönöm Thyra. - vetett rám egy hálás pillantást az aggódó férfi és a már egy fokkal nyugodtabb édesanya.

- Fiam, hogy lehettél ennyire felelőtlen? - kérdezte apánk idegesen.

- Én..én csak.. - dadogott össze - vissza.

- Hagyja az én ötletem volt. - szólt közbe Lo'ak.

- Ez igaz? - kérdezte újra apám Aonungot, de választ nem kapott, mert a fiú csak a földet bámulta.

Tekintetünk összetalálkozott, majd fejemet megrázva elmentem. Láttam rajta, hogy sajnálja, de sajnos ez most nem lesz elég nekem. Megérkezve az öböl egyik eldugottam partjára a homokba süppedtem majd újra a csillagokat néztem. Teljesen mindegy milyen rossz napom volt ha ide kijövök és rájuk pillantok valahogy minden gondom elszáll. Egyszercsak ismerős lépteket hallottam, majd lefeküdt mellém valaki. Oldalra döntöttem fejemet és megpillantottam. Ő volt az, Neteyam. Valamiért máshogy érzem magam a közelébe. Semmihez sem tudom hasonlítani. Gyönyörű sárgás íriszei világítottak a sötétben. Mélyen a szemembe nézett majd az ujjaink összefonódtak. Áramütésként ért az érintése. Bizsergető érzést váltott ki belőlem.

- Köszönöm, hogy hazahoztad az öcsémet. - szorított egyet a kezemen.

Megszólalni ugyan nem tudtam de egy nagy mosollyal tudattam vele, hogy igazából bármit megtennék érte. Nem értem miért vált ki ilyen érzéseket belőlem. Együtt néztük a csillagokat kéz a kézben, majd egyszer csak a szemhéjam egyre nehezebb lett és minden elsötétült.

___

Sziasztok!
Ez a rész egy kicsit hosszabbra sikerült, remélem tetszik. ❤️