𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

①②

Végre azt érzem boldog vagyok. Tényleg minden rendben van az életemmel. Csak úgy telnek a napok de nem gondolok a múltra és semmi rosszra sem. Valószínűleg ennek egy személy lehet az oka. Minden alkalommal amikor rá gondolok az agyam mosolygásra kényszeríti ajkaim.
Napkelte előtt lementem a partra, hogy onnan csodáljam azt.

- Minek örülsz ennyire? Úgy mosolyogsz mint egy tejbetök! - bökött oldalba Aonung.

- Te mit keresel itt? - vettem fel a komoly énem.

- Tudod, hogy utálom ha kérdezek valamit és kérdéssel "válaszolsz"! - durcáskodott.

Egy szemforgatás után bele kezdtem volna de közbe vágott.

- Tudod..

- Te és Neteyam. - mutatott szívet ujjaival gúnyosan.

- Tudod, hogy nem szeretem ha közbe vágsz. - néztem az éppen előbújó nap sugarait.

- De igen. Boldog vagyok. Miatta. - mondtam neki.

- Látszik és örülök, hogy találtál valakit. - karolt át bal kezével.

Egyre jobban kezd felnőni. Születése óta ismerem és végignézni ahogy felnő és megkomolyodik felemelő érzés. Közben pedig kezdek rá jönni, hogy én is öregszem.

- Már értem miert szereted a napfelkeltét meg a hozzá hasonló jelenségeket. Gyönyörű. - mondta a messzeségbe bámulva.

- Főleg akkor ha valaki olyannal nézhetem aki fontos számomra. - neztem rá.

Testvéri pillanatunkból valaki hirtelen kérdése szakított ki minket.

- Thyra beszélhetünk? - szólalt meg valaki mögöttünk.

- Persze. Mit szeretnél Lo'ak? - kérdeztem meglepetten.

- Négyszemközt ha nem gond. - nézett szégyenlősen öcsémre.

- Amúgy is már indultam. - állt fel Aonung majd elment.

Lo'ak leült mellém, lábait felhúzta és átkarolta azokat.

- Na mond. Mi bánt. - löktem meg.

- Tudod, nagyon kedvelem Tsireyat és nem szeretném elrontani ezt az egészet. - kezdett bele még mindig szégyenlősen és majdnem, hogy remegve.

- Naa, nyugi ez természetes. Csak nehogy nekem itt infarktust kapjál. - tettem rá vállára a kezem barátian.

Vett egy mély levegőt majd kifújta azt.

- Meg szeretném valamivel lepni, de nincs ötletem. Segítenél? Esetleg mi a kedvenc virága? - kérdezte habogva.

- A vízi liliom a kedvence. - mondtam neki habozás nélkül.

Kiskorunkban sokszor játszottunk a vízi liliomoknál és sokszor szettünk csokrot. De volt olyan is, hogy koronát készítettünk belőle egymásnak.

- Azt viszont nem mondhatom meg mivel lepd meg, mert az már nem tőled eredne és ennek pont az a lényege, de azt elárulhatom, hogy szeret megismerkedni új dolgokkal. Csináljatok együtt valami olyat amit még sosem csinált. - adtam neki tanácsokat.

Kicsit elgondolkozott majd felpattant.

- Köszönöm, az adósod vagyok már kétszeresen is. - mondta, mire én értetlenül néztem rá.

- Hát ez meg amikor haza hoztál amikor "elvesztem". - rajzolt macskakörmöt a levegőbe.

- Semmiség. Majd megdumáljuk. Most pedig menj és lepd meg élete legjobb randijával. - mutogattam neki mire kissé elpirult.

Egy mosollyal díjazta kedvességem mire én is küldtem felé egy sok sikert pillantást