𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

③⓪

- Azt hiszem most már tényleg ideje indulnunk. Eywa vár ránk. - mondtam miközben Neriah kezeit fogtam.

- Gyermekeim! Sok szerencsét kívánok az útra és megtisztelő lenne ha egyszer visszatérnétek hozzánk meglátogatni minket. - simította meg arcomat a hölgy.

- Mindenképpen, és köszönünk mindent. - mosolyogtam rá.

- Gyere egy kicsit. - húzott odébb a nő hirtelen.

Nem gondoltam, hogy ekkora erő lehet egy ilyen idős hölgyben, de akkorát rántott rajtam, hogy majdnem el estem.

- Ne érezz bűntudatot az unokám miatt. - mondta.

- Maga honnan tudja? - kérdeztem értetlenül.

- Mindent tudok drágám. Ő neki más van megírva, de hidd el nagyon jó ember és jó barát. - válaszolta Neriah.

- Tényleg köszönök mindent, örülök, hogy megismertem. - mosolyogtam rá.

- Beszélheznénk? - jött oda Tsa'kite.

Nagyanyjára néztem aki csak mosolyogva bólintott egyet.

- Sajnálom ami veled történt. Tudom, hogy hozzá húz a szíved és ezt tiszteletben tartom, ezért én azzal is megelégszem ha a barátomnak tudhatlak. - nézett rám.

- Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy velem és a barátság nekem is fontos. - fogtam meg kezeit.

- Ha az életben bármikor szükséged lenne rám, akkor csak szólj és rám számíthatsz. - húzott magához egy ölelésre amit viszonoztam is.

- Köszönök mindent. - váltam el tőle.

- Remélem még találkozunk. - integetett Neriah Tsa'kite mellett.

- Biztosan. - néztem rájuk majd felszálltunk az ikránokkal és elindultunk.

Már csak két magot kell megtalálnunk. Úton vagyok hozzád..

- Ti is érzitek ezt a meleget? - kérdezte Kiri a homlokát törölgetve.

- Igen. Még sosem éreztem ilyen meleget. - mondta Lo'ak.

Ahogy egyre közeledtünk a következő mag felé úgy melegedett a levegő is.
Egy jó pár óra repülés után megpillantottunk egy igazán furcsa helyet. Minden sivár volt, mintha minden le égett volna. Hamu szállingózott a levegőben és egyre nagyobb lett a hőség.

- Azt hiszem megérkeztünk. - mutattam egy fára ami óriási volt.

Halvány vörösen izzó levelei majdnem a földig értek.
Landolás után a fa törzse felé vettük az irányt.

- Auu! Ez nagyon forró! - lépkedett Lo'ak a kopár földön.

A talpunkra rá ragadt a hamu ami mindenhol ott volt. A földből szinte forróság áradt.

- Furcsa ez a hely. - nézett körbe Kiri.

Hirtelen el kezdett rángatózni a föld és egy hatalmas durranást hallottunk. Ösztönösen mindannyian legugoltunk a földre és kezünket a fejünk felé helyeztük. A mellettünk pár kilométerre lévő vulkán volt az.

- Eywara! Ez a hamu népének a területe. - csaptam a homlokomra.

- A kinek a területe? - kérdezett vissza Lo'ak.

- Majd elmagyarázom, de siessünk. - mondtam, majd a fa tövéhez mentem. Ott is volt a pirosan izzó mag amin a tűz jele volt.

- Oké és most húzzunk el innen. - szóltam.

- De hol is vagyunk pontosan? - kérdezte Kiri.

- A hamu népe lakik itt más néven a tűz navik és nem igazán szeretik az idegeneket. - válaszoltam kérdésére.

El is indultunk vissza az ikránokhoz ám egyszercsak lépteket hallottunk. Hirtelen egy füstölgő valami landolt mellettünk.

- Ez meg mi a fene? - lépett hozzá közelebb Kiri.

- Ne! Be ne szippantsd a füstöt. - kiáltottam, de már késő volt.

A füst teljesen ellepte tüdőnket. Homályosan láttuk a környezetet majd hirtelen össze estünk és minden elsötétült körülöttünk.

----
Szerintetek kire gondolhatott Thyra amikor azt mondta, hogy: "Úton vagyok hozzád.." ? 🤔💙