𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

⑦

- Tsireya, te tudsz valamit az ősi szellemfáról? - kérdeztem húgomtól mikor kettesbe voltunk otthon.

- Van róla egy régi történet, amiket a gyerekeknek szoktak mesélni. Az ősfa mindennek az elindítója lényegében ez Eywa szíve is. A na'vik két népe itt élt és néhányszor mikor Eywa úgy látta, kívánságokat teljesített azoknak akiknek szükségük volt rá. Azt mondják, hogy csak olyan juthat el a fához aki úgy úszik a vízben mint ahogy a fákon is ugrál. Ez azért van mert ez a két nép együtt éltek és tanultak egymástól. De sajnos egy erdei na'vi kapzsi kívánsággal fordult Eywa szíve felé amit persze ő nem adott meg és ezért elpusztította az ősfát. A korallok népe megtámadta ezt a na'vit akit persze a saját népe védett és ebből egy óriási háború alakult ki. A legenda szerint ezért él külön a két nép. De persze ez csak egy mese, amivel a kicsiket szokták szórakoztatni. - fejezte be Tsireya a mesélést.

- Hűha.. - állt el a lélegzetem.

- Valami baj van? - kérdezte a húgom, mert látta rajtam, hogy megütött a történet.

- Nem, nincs csak érdekes történet. - dadogtam, majd egyszer csak megjelent Aonung.

- Beszélhetnénk Thyra? Kérlek.

Szó nélkül felálltam és elindultam vele.

- Nagyon, nagyon sajnálok mindent, tényleg. Rettenetesen hülye vagyok és mindig olyat mondok amit utána megbánok. Sosem akartalak megbántani és tudom, hogy fontos számodra és Tsireya számára is a Sully család ezért ígérem, hogy összeszedem magam és változni fogok. - nézett mélyen a szemembe.

Kezd be nőni a feje lágya. Sose tudott úgy beszélni valakivel egy komoly témáról, hogy a másik szemébe nézett.

- Igen fontosak számomra, de te is. Tudom, hogy nem vagy a vérszerinti testvérem de akkor is ugyan úgy szeretlek és szeretni is foglak bármi hülyeséget is csinálsz. - mondtam miközben kezemimet vállaira tettem.

Hirtelen egy szoros ölelésbe húzott. Szerintem sosem ölelt meg úgy őszintén, legalábbis így soha.

- Köszönöm, hogy vagy nekem. Nem tudom mit kezdenék nélküled. - mondta hálásan.

- Egy egoista barom lennél. - borzoltam meg a haját és vissza is tértünk a tréfához.

Szeretem az öcsémet annak ellenére is, hogy milyen nehéz eset. Ilyen a természete ezzel semmi probléma nincs csak ne viselkedjen úgy mint egy 5 éves.

Az öcsémmel való beszélgetés után újra egyik kedvenc helyem felé vettem az irányt. Ahoz a parthoz ahol múltkor elaludtunk Neteyammal. Leültem és gondolkozni kezdtem, közben pedig a lábam félig az óceánban volt ezért minden egyes hullámzásnál olyan volt mintha simogatna. Újra és újra lejátszottam magam előtt a látomásomat de semmi új nem ugrott be. Mindig is meg akartam ismerni az igazi családom, persze Ronal és Tonowari igazán jó szülők, de mégsem az igaziak. Semmit sem értek az életemmel kapcsolatban, de igazából arra is gondoltam, hogy lehet jobb is így. Lehet ha mindenre egyszerre kapnék választ az lelkileg összetörne teljesen.

- Thyra! - szakított ki valaki a gondolataimból.

- Neteyam. Szia. Mit keresel itt? - kérdeztem teljesen visszatérve a földre.

- Mivel annyi mindent köszönhetek neked ezért gondoltam elviszlek repülni. Benne vagy? - fogta meg a kezeimet előttem állva.

Mindig is ki akartam próbálni a repülést. Mivel erdei is vagyok félig ezért egész életemben erre vártam.

- Hát még jó! - pattantam ki az örömtől.

Elmentünk az ikránokhoz, csodálatos állatok.

- Ő az enyém. - simította végig az említett állat fejét, majd szépen összekapcsolódott vele.

- Gyönyörű. - simogattam meg én is.

Szemembe nézett az állat és a fejemhez döntötte a saját fejét. Felemelő érzés volt, hogy tiszteletet érdemeltem egy ilyen vad és veszélyes állattól.

- Úgy látszik kedvel téged. - mondta a fiú, majd felsegített maga mögé.

Karjaimat szorosan dereka köré fontam. Éreztem ahogy meglepte ez a tettem. Hátra tekintett rám, majd ráfogott a kezemre, hogy még szorosabban fogjam. Bólintottam egyet majd felszálltunk. Sose éreztem még ilyen energiát. Mintha egy eddig szunnyadó énem feléledt volna. Ahogy a szél belekapott a fürtjeimbe, hátra dőltem egy kicsit majd egy pillanatra behunytam a szemem. Nem számított semmi, csak a magasság a szél, én és persze Neteyam. Mégis hogyan csinálod ezt? Ki vagy te, hogy egy szempillantás alatt elfelejtetted velem minden egyes kérdésem, problémám és félelmem. Hogyan vagy erre képes? A kék tenger innen fentről még kékebb mint képzeltem. Szorítottam egyet Neteyam derekán és neki döntöttem fejemet a hátának, tudatva vele, hogy mennyire is élvezem ezt az egészet. Be kell, hogy valljam, nem csak a repülést élveztem hanem azt is, hogy mindezt vele tehettem meg. Eljutott az üzenetem hozzá ezért egyik kezét rátette a combomra és így repültünk tovább.

----

Valaki mondja már el, hogy miért bőgtem el magam ennek a résznek a végének az írása közben! 😭🤧❤️