A fiú sokkos állapotban ült előttem.
- Tessék? - szólalt meg halkan.
- Azt hiszem Thyra a nevem igaz? - néztem rájuk.
- Igen. - mondta a lány.
- Szóval nem emlékszel semmire? - vezette rám fájdalmas tekintetét a fiú.
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Téged, hogy hívnak? - fogtam meg a kezét.
A fiú kezünkre nézett majd óvatosan elhúzta azt. Szemébe pedig könnyek gyűltek.
- Ne haragudj. - állt fel majd az ajtó felé vette az irányt.
- Mit csinálsz? - kérdezte Ayita.
- Én.. én. - dadogta. - Ez nekem nem megy. - suttogta majd kirohant az ajtón.
- Ez meg mi volt? Megbántottam valamivel? - néztem a lányra.
- Dehogy! Azt hiszem haragszik magára. - ült le elém. - Pedig rám kéne. - sóhajtott egyet.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem.
- Tudod ez bonyolult. - dörzsölte meg a szeme közti területet.
- Akkor kezd a legelején. Thyra vagyok. - nyújtottam a kezemet.
- Ayita. - fogadta el majd egy fájdalmas mosolyt húzott ajkaira.
- Örülök, hogy megismerhetlek Ayita.
- Ha emlékeznél mindenre akkor valószínűleg nem ezt mondanád. - hunyta le a szemeit majd egy könnycsepp legurult arcán.
- Miért mi történt? - kérdeztem.
- Tudod te és Neteyam. - vett egy mély levegőt. - Együtt vagytok vagyis voltatok vagy nem tudom. - sóhajtott egyet.
- Tessék? - néztem rá ijedten.
- Igen, csak én elrontottam mindent. - sütötte le tekintetét.
- Biztos csak egy félreértés volt, mert kedvesnek tűnsz. - simítottam meg a vállát.
- Miért csinálod ezt? - nézett rám könnyes szemekkel.
- Mire gondolsz? - állt meg a szívverésem egy pillanatra.
- Miért látsz jót amikor bennem nincs is jóság? - nézett mélyen a szemembe.
- Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy a düh és a gyűlölet semmit sem old meg. Tudod mindenki hibázik. Hol kicsit, hol pedig nagyobbat, de az a lényeg, hogy a végén hogyan cselekszel. - mosolyogtam.
- Lehet igazad van. - sóhajtott egyet.
- Mindenki jónak születik csak a körülmények tesznek azzá ami vagy. Szóval nem hibáztathatod magad és egy kis erőfeszítéssel mindenki tud változni. - támasztottam meg kezemmel a fejemet.
- Köszönöm. - mondta majd hirtelen eltűnt a mosoly az arcáról. - Várjunk! - kiáltott fel. - Azt mondtad egyszer valaki mesélte ezt neked? - kérdezte.
- Mi? Igen! - dadogtam.
- Lassan vissza fognak térni az emlékeid gyermekem. - lépett be a szobába Mo'at.
- Remélem, mert így elég elveszettnek érzem magam. - hajtottam le fejemet.
- Beszélnem kéne Neteyammal igaz? - néztem rájuk.- Lehet. - bólogattak egyszerre.
Elindultam, hogy megkeressem a fiút. Érzem, hogy valami hozzá húz, de nem emlékszem. Kezdenek visszatérni az emlékeim, de vele kapcsolatban nem igazán. Nem értem miért. Ha olyan kapcsolatunk volt, mint ahogy a többiek mondják akkor miért nem emlékszem?
YOU ARE READING
𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]
Fanfiction★𝑵𝒆𝒕𝒆𝒚𝒂𝒎★ ᴴᵘⁿᵍᵃʳʸ Thyra egy torzszülött. Legalábbis ő úgy gondolja. Van benne erdei és tengeri is. Ő egy na'vi akiben mindkét vér megtalálható. 16 évvel ezelőtt partra sodorta a víz, mikor a Metkayina klán rátalált és befogadta. Ronal an...