- És most hova is megyünk? - kérdezte Lo'ak a felhők felett repülve.
Ez a repülés most más volt, nem élvezem úgy mint mikor Neteyammal repültünk. Ugyan az vagyok én is az ikrán is de egy valaki hiányzik. Hiányzik akibe kapaszkodni tudok.
- Először a mi szellemfánkhoz. Van egy elméletem. De rá ér később elmagyaráznom. - válaszoltam.
Le szálltunk a parton majd be úsztunk a fához.
- Várjunk! Ennek a fának nem kéne világítania? - kérdezte Kiri.
- De igen. - mondtam sejtelmesen. - Várjatok meg itt. - majd le merültem teljesen a fa tövéhez.
Elég sötét volt lent így alig láttam valamit csak a megérzéseimre hallgattam. Lélegzetemet vissza tartva kutattam. Hogy mi után? Egy mag. Egy kékeszölden fénylő mag amin a víz szimbóluma látható. Az egész fa sötét volt, de az a mag világított. Óvatosan ki szedtem a tövéből majd a felszín felé vettem az irányt.
- Ez meg mi? - kérdezte Kiri.
- Igazából fogalmam sincs. - töröltem le a vízet az arcomról.
Ki úsztunk a partra.
- Én ebből semmit sem értek. - mondta Lo'ak.
- Ne aggódj. Én se sokat. - szólt Kiri.
- Látjátok ezt? - kérdeztem mikor elő vettem a térképet. - Volt egy látomásom pár napja ahol találkoztam az igazi anyámmal. Szerinte Eywanak szüksége van ránk. - mutattam magamra és Kirire.
- De én nem látok semmit ezen a tekercsen! - jelentette ki Lo'ak.
Én és Kiri szemei egyszerre kerekedtek ki.
- Hogy mi? - kérdeztük egyszerre.
- Nincs rajta semmi sem.
- Én ezt nem értem, hogy hogy nem látja? - nézett rám Kiri.
Majd gondolkozni kezdtem. "Áss mélyebbre." Anyám szavai újra elő jöttek. "Kiri Eywa ajándéka."
- Skxawng! - kiáltottam el magam amikor kezdett összeállni a kép. - Te jó ég! - csaptam homlokomra.
- Most meg mivan? - kérdezte Lo'ak.
Én pedig csak fel alá járkáltam a puha homokban.
- Nem világít a szellemfa! - mutattam a fára drámaian. - Kiri! Érzed még Eywat? - kérdeztem.
- Amióta.. - nyelt egy nagyot. - Neteyam elment.. azóta nem.
A sokktól ami az imént ért a földre térdeltem és levegőért kapkodtam.
- Nem értem. Mégis mi a fene folyik itt? - térdelt le elém Lo'ak.
- Réges régen az ősi szellemfánál azaz Eywa szívénél a navi népek együtt éltek békében, Eywa segítette őket, ám mikor az egyik navi valami kapzsiságon törte a fejét. Eywa elfordult tőle és ezt a navi úgy bosszúlta meg, hogy le rombolta Eywa szívét és háború tört ki. Eywanak az idő során egyre kevesebb élet ereje maradt. Anyám azt mondta, hogy Kiri. - néztem a lányra. - te Eywa ajándéka vagy és vissza kell állítanunk az egyensúlyt! - magyaráztam nekik.
- Hogy tessék? - kelt ki magából Kiri.
- Valószínűleg anyádat megáldotta Eywa az utolsó csepp erejével, hogy később segíteni tudj neki. - tettem vállára a kezem.
A lány teljes sokkot kapott és elkezdtek potyogni a könnyei.
- Semmi baj. Gyere ide. - húztam magamhoz.
- És mégis, hogy a francba tudnátok neki segíteni? - kérdezte Lo'ak.
- A magok! Eywa utolsó esélye. Meg kell szereznünk őket, mert Eywa már teljesen elvesztette az erejét. Csak magunkra számíthatunk.. - magyaráztam nekik.
- És hol van a többi mag? - kérdezte Kiri a könnyeit törölgetve.
Én pedig ki tekertem a térképet és rá mutattam az egyik helyre ami nagy valószínűséggel a következő magot rejti.
- Várjunk. - nézett Lo'akra. - Ez az otthonunk, ahonnan jöttünk. - nézett vissza rám a lány.
YOU ARE READING
𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]
Fanfiction★𝑵𝒆𝒕𝒆𝒚𝒂𝒎★ ᴴᵘⁿᵍᵃʳʸ Thyra egy torzszülött. Legalábbis ő úgy gondolja. Van benne erdei és tengeri is. Ő egy na'vi akiben mindkét vér megtalálható. 16 évvel ezelőtt partra sodorta a víz, mikor a Metkayina klán rátalált és befogadta. Ronal an...