𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

⑧

Eltelt néhány nap a repülés óta, de még mindig úgy érzem mintha a fellegek között járnék. Nem tudom, hogy a repülés miatt vagy azért mert olyan sok időt töltök Neteyammal.

Egyébként Sullyek egyre ügyesebbek a vízben, nagyon gyorsan tanulnak.

Egyszer csak meghallottam a kürt hangját. Az öböl felé pillantva megláttam, hogy testvéreink hazatértek és messziről hallottam Tsireya kiabálását.

- A testvéreink hazatértek!

Azonnal rohatnam hozzájuk.

- Jössz? - nyújtottam a kezemet Neteyam felé.

- Persze! - mondta, majd megfogta a kezem és engedte, hogy irányítsak.

Magammal rántottam és amikor be értünk a vízbe rögtön hívtam Opheliat. Felültem rá majd Neteyam is mögém. Bal karját derekam köré fonta. Minden egyes érintése felér egy áramütéssel. Végig futott a testemen egy kellemes bizsergés. Felfoghatatlan, hogy néhány személy csupán egyetlen érintése mekkora hatással lehet rád. Míg jobb kezemmel kapaszkodtam addig a bal kezemet az ő kezére csúsztattam és úgy indultunk el a Tulkunok felé.

Gyönyörű látvány mint mindig. Ezek az óriási élettel teli élőlények mekkora boldogságot jelentenek számunkra. Boldogan úszkáltak és ugráltak a vízben és mindenki a saját testvérét kereste.

- Ott van! Ő az én lélektestvérem, Odina. - mutattam rá az egyik állatra, majd oda úsztam hozzá.

Visszatekintettem Neteyamra akin olyan mosoly virított mint még soha. Észre se vettem eddig milyen gyönyörű mosolya van. Elmélkedésemből Odina ébresztett fel azzal, hogy ugrott mellettem egyet ami lefröcskölt. Lemerültem hozzá majd mutogatni kezdtem. Így szoktunk kommunikálni a víz alatt. Amikor az éves vándorlásuk véget ér, haza térnek és mimdent megosztunk egymással. A halált és a születéseket régi és új szerelmeket.

~ Találkoztam egy fiúval. - mutogattam lélektestvéremnek.

~ És ki az a szerencsés? - kérdezett vissza a saját módján.

Elmutattam Neteyam irányába, majd mindent elmeséltem Odinának ami eddig történt. Mikor végére értünk mindennek fejemet Odinának döntöttem. Nyugtató érzés, hogy a közelemben van. Felemelő érzés amikor egy ilyen állat elfogad és testvéreként tekint rád.

Mutogattam Neteyamnak, hogy jöjjön oda hozzánk. Amikor oda ért Odina közel ment hozzá és mélyen a szemébe nézett, majd felém fordította tekintetét. Felúsztunk a víz tetejére.

- Kedvel téged. - mondtam a fiúnak mosolyogva.

- Én is kedvelem, gyönyörű állat. - mondta.

Odina ahogy ezt meghallotta alánk úszott és ő is feljött a víz felszínére, úgy, hogy mi a hátán landoltunk. Kifújta a vízet a nyílásán keresztül ami a hátán található azzal lefröcskölve minket. Hanyatt fekve nevettünk mint két óvodás. Nem is tudom éreztem e magam valaha ilyen felszabadultnak életemben. Minden probléma, minden kérdés nélkül, nem gondolva hovatartozásomra nevettem egy fiúval aki teljesen egyenesbe állította az életem. A legtöbb esetben ez fordítva szokott lenni, de nálunk nem.
Most nekem van egy kérdésem, amire szerintem mindannyian tudjuk a választ. Mit érzek a fiú iránt?
Ujjait az én ujjaim köré fonta, majd határozottan rá szorított egyet.