𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

①⑧

Miután elindultunk a fejemben egy halk hangocska azt súgta, hogy menjek vissza az íjamért amit már elég régen használtam. 5 vagy talán 6 éves lehettem mikor Tonowaritól kaptam meg az íjamat. Akkor még elég nagy volt hozzám de az évek során felnőttem hozzá. Rengeteg kedves emlék fűződik hozzá csak sajnos mostanában eléggé elhanyagoltam.

- Neteyam, menjetek. Mindjárt megyek én is utánatok. Ophelia gyors, be foglak érni titeket. - mondtam, mire a fiú csak bólintott egyet.

Nem is tévedtem hiszen hamar be értem őket.

- Lo'ak! Várj meg minket! - kiabáltunk a fiú után.

Már jóval a zátonyon túl jártunk, át ugrálva az óriási hullámokat.

- Payakan! - kiabált a fiú.

Hirtelen fel jött a víz tetejére az óriási állat. Lo'ak meg akarta ölelni őt, ám ekkor észre vette az állat hátába fúródott furcsa szerkezetet. Azt hiszem valami jeladó volt.

- Ne ne ne ne! - kiabálta miközben próbálta ki szedni az állatból az említett tárgyat.

- Segítünk! - mondtam és mindenki próbálta ki húzni a jeladót, de semmi siker.

Felpillantottam majd megláttam valamit, amit még soha eddig. A vízen lebegett és óriási volt.

- Az meg micsoda? - kérdeztem.

- A démonhajó. Lo'ak értesítsd apát! - mondta Neteyam.

- Apa! Itt vagyunk a három testvér sziklánál. A démonhajó megtámadott egy tulkunt. Mindenki itt van. - mondta miközben egy a  nyakán lévő valamit fogott. - Úton vannak. - fordult vissza hozzánk.

- Húzzátok! - kiabálta Aonung.

- Semmi baj. Minden rendben lesz Payakan. - simogatta Tuk az állatot, hogy megnyugtassa.

Olyan nagy lelke van ennek a kislánynak.

- Ezt kössétek rá. - dobott Neteyam egy kötelet hozzánk.

Aonung, Tsireya és én rá kötöttük a szerkezetre a kötelet Neteyam pedig Rohanra kötötte. Beugrottam a vízbe és Neteyam tettét megismételve Opheliára kötöttem a maradék kötelet. Fel ültünk iluinkra és együtt húztuk. A démonhajó pedig egyre jobban közeledett. A félelem kezdte el lepni a testem ami már szinte remegett. Hirtelen előre estünk ahogy ki húztuk Payakanból a jeladót.

- Menj! Menj! - kiáltott Lo'ak az állatnak.

- Gyorsan tünjetek el innen! Én elcsalom őket. - mondta Neteyam a szerkezetet fogva.

- Megyek veled. - szóltam.

- Nem! Te is bújj el. - nézett rám aggódó tekintettel.

- Azt már nem. Nem hagylak el. Erős vagyok. Emlékszel? - kérdeztem a kora reggeli történeteket idézve.

Ő csak egy szemforgatással válaszolt majd bólintott egyet és elindultunk messzebbre vinni a jeladót. Ophelia és Rohan úgy úsztak ahogy csak tudtak. A testemben lángoló tűzvészként áradt szét az adrenalin. Szívem hevesen már szinte a torkomban zakatolt. Sosem voltam még ilyen szituációban. Valószínűleg vissza fogom sírni azokat a nyugis estéket egyedül a parton a csillagokat csodálva. Elmélkedésemből egy óriási durranás rázott fel ami megzavarta Opheliat és Rohant is. Neteyam eldobta a jeladót majd tovább úsztunk. Hirtelen megláttam, ahogy valami követ minket. Egy hatalmas rákszerű szerkezet volt amit egy égember irányított belülről. Mutogattam Neteyamnak, hogy bújjunk el a hínárosban ott talán nem vesznek észre. Közben a többiekkel is össze futottunk. Azt hiszem bekerítettek minket. Úsztunk és úsztunk de ezek a gépek sokkal gyorsabbak voltak mint mi. Annyira gyorsan történt minden. Ketté váltunk. Lo'ak, Tuk és a húgom más írányba menekültek mint Aonung, Kiri, Neteyam és én. Hirtelen egy nagy sziklafal előtt találtuk magunkat. Hátra fordulva pedig láttuk ahogy egy gép egyre jobban közeledik felénk. Éreztem, hogy nemsokára levegőhöz kellene jutnunk, mivel már egy jó ideje a víz alatt voltunk.
Kiri körbe nézett majd megpillantott egy hatalmas korallt. Megfogta lebegő tincsét majd rá kapcsolódott. Irányította a növényt. Ha nem víz alatt lettünk volna biztos vagyok benne, hogy tátva maradt volna a szám.

- "Kiri Eywa ajándéka." - csengett fülemben anyám mondata.

Neteyammal és Aonunggal össze néztünk egy mi a franc történik tekintettel. Kiri írányítása alatt lévő korall csápjait a gép köré fonta majd össze roppantotta azt. Az abból ki mászó égembereket pedig ugyan úgy csapdába ejtette.

- Gyerünk, gyerünk. - mutogattam nekik.

- Hol vannak a többiek? - kérdezte Neteyam mikor végre levegőhöz jutottunk.

- Nem tudom. - mondta Aonung.

A messzeségbe pillantva megláttam egy ikránt ami egy hálót tartott karmai között amiben pedig na'vik voltak.

- Elkapták őket. - kiáltottam fel.