𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

③

Reggeli után rögtön az öbölbe vettem az irányt húgommal együtt, ahol már az erdeiek várakoztak.

- Jó reggelt. Ő a nővérem Thyra. - mutatott be Tsireya.

- Sziasztok. - köszöntem.

Mindenki furán végig nézett rajtam kivéve Neteyamot. Hogy megtörjem a kínos csendet megszólaltam.

- És ti kik vagytok?

Neteyam szólalt meg. Ő tűnik a legidősebbnek.

- Neteyam. - mutatott magára, majd körbe a többiekre. - Lo'ak, Kiri és a kis Tuk.

Mosolyogtam rájuk egyet majd belecsaptunk a közepébe.

- Ezek az Iluk. Ha itt szeretnétek élni, meg kell tanulnotok megülni őket. - mondtam körbe mutatva a csodás állatokra.

- Ki szeretné kezdeni? - kérdezte Tsireya, majd óvatosan Lo'akra nézett.

- Majd én. - szólalt meg Lo'ak.

Elég magabiztos volt, de nyilván nem sikerült elsőre fent maradnia. Kirinek viszont elsőre sikerült. Tuknak és Lo'aknak Tsireya segített, szóval nekem maradt Neteyam. Oda hívtam Opheliat az én Ilumat és egyet akinek nincs testvére. Mi testvérnek hívjuk az Iluinkat és ők is minket.

- Óvatosan kapcsolódj vele össze. - adtam az instrukciókat Neteyamnak. - Ülj fel és itt kapaszkodj, figyelj ha lemerültök maradj a hátán. Nehéz lesz, de gyakorlat teszi a mestert. - bíztattam.

- Köszönöm. - nézett mélyen a szemembe, majd elindult.

Neki sem sikerült elsőre, de egy kis próbálkozás után egész jól ment neki.

- Egész jó. - mentem utána Opheliaval.

- Jó a tanárom. - mosolygott és akaratlanul mosolyt csalt az én arcomra is.

- Most pedig gyakoroljuk a légzést. - mondta Tsireya.

A sziklákon ültünk körbe. Tsireya, Lo'ak, én, Neteyam, Aonung, Kiri és Tuk.

- Be.. és ki, le kell lassítanotok a szívveréseteket. - magyarázta a húgom, majd egyik kezét Lo'ak mellkasára másikat hasára helyezte. - Ide vedd a levegőt lentre. Lo'ak a szíved őrülten kalapál. - nézett a fiúra.

- Bocsi. - mondta a fiú zavarodottan.

Aonung, Neteyam és én összenéztünk és mosolyogtunk egyet. Mindannyian tudjuk ez mit jelent. Lo'aknak tetszik a húgom. Végül is nem csodálom, Tsireya gyönyörű és tiszta szívű. A fiúnak remek ízlése van, de ha megbántja az én haragommal kell szembenéznie. Elmélkedésemből Ophelia keltett fel azzal hogy lefröcskölt.

- Héj kislány mit csinálsz? - riadtam meg.

- Szerintem úszni akar. - bökött oldalba Neteyam.

- Igazad lehet. - álltam fel. - Te nem jössz? - nyújtottam a kezem neki.

Megfogta a kezem és felsegítettem.

- Tényleg. Elnevezted már? - kérdeztem.

- Rohan. - símította végig az állat fejét.

- Szép név. - mondtam majd lemerültünk a víz alá.

Imádom a tengert, olyan mintha sose érne véget, mintha végtelen lenne. A sok szín és forma amit ez a bolygó formált egyedülálló. Az élőlények csodálatosak, nem tudnám nélkülük elképzelni az életem.
Nagyon jól érzem magam Neteyammal. Egész délután együtt úsztunk.