𝐃𝐞𝐞𝐩𝐥𝐲 𝐒𝐡𝐚𝐥𝐥𝐨𝐰 [𝐴𝑣𝑎𝑡𝑎𝑟 𝑓𝑓.]

②⑧

Szemeimet kinyitva észrevettem, hogy nincsenek mellettem a barátaim. Felülve körbe néztem és megláttam ahogy már pakolnak össze az induláshoz.

- Jó reggelt álomszuszék. - szólt Kiri.

- Jó reggelt. - dörzsötem meg szemeimet.

- Hogy aludtál? - tette fel a kérdést Lo'ak.

- Jobban, mint amire számítottam. Azt hiszem ki pihentem magam. Ti? - kérdeztem vissza.

- Nekünk is sikerült ki pihennünk magunkat. - néztek rám.

Tényleg ki pihentnek éreztem magam és sokkal jobb volt a közérzetem is.

- Segítek én is és indulhatunk. - mondtam, majd segítettem nekik össze pakolni.

Hirtelen furcsa érzés futott végig a testemen. Mintha valaki figyelne minket. De körbe nézve nem láttam senkit sem, így nem foglalkoztam vele igazán. Miután végeztünk nyeregbe is szálltunk, majd elindultunk. Sokkal gyorsabbak voltak az ikránok, hisz ők is ki pihenték magukat.

- Itt kell lennie valahol. - fogtam kezembe a térképet.

A tenger felett köröztünk, de semmi nem volt ott.

- A vízben lenne? - kérdezte Kiri lefelé nézve.

- Nem hiszem. Azt már megtaláltuk aminek a vízben volt a helye. - néztem meredten a térképet.

- De akkor hol van? Nem egy fánál szoktak lenni? - kérdezte Lo'ak.

- De igen Lo'ak, gratulálok. Eljutott a csöppnyi kis agyadhoz, hogy fáknak a magjait keressünk. - mondta Kiri nevetve.

Akaratlanul én is mosolyra húztam ajkaim, amit Lo'ak csak egy szemforgatással díjazott. Meredten bámultam a térképet.

- Nem lehet az, hogy egy ekkora hely csak úgy eltűnik. Hacsak nem.. - pillantottam a magasba. - Miért ilyen felhős az ég? - néztem vissza a barátaimra.

- Gondolod? - kérdezte Kiri.

- Most meg mivan? - sóhajtot egyet Lo'ak.

- Odafent lesz. - mutattam a magasba.

Az ikránokat a felhők felé vezettük. Bele repültünk a fehér gombolyagokba. Bőrömet csiklandozta a fehér anyag. Feléjük érve olyan látvány fogadott amit még sosem láttunk. A nap fényesen bevilágította az egész tájat. A hegységek lebegtek a levegőben.

- Megtaláltuk. - húztam fel a vállaim.

- Azta ez gyönyörű. - mondta Lo'ak tátott szájjal.

- Igen az. - helyeselt Kiri.

- Arra lesz! - mutattam az irányt.

Egy kis repülés után megpillantottunk egy falut. Leszálltunk és az irányába mentünk, majd meghallottunk egy kürtöt. Megtorpantunk, majd navikkal találtuk szembe magunkat. A bőrük világoskék volt a hajuk pedig még egy árnyalattal világosabb ahogy a szemük is.

- Üdv. Békével jöttünk. - emeltem fel kezeimet.

Végig mértek minket egy jó párszor, majd a tömegből egy nagyon idős hölgy lépkedett ki. Sok mindent megélhetett már. Ráncos, világos bőrén megcsillantak a nap sugarai. Homlokát össze ráncolva nézett végig rajtam.

- Kavan! - fordult a többi navi felé.

Azok csak mosolyogva néztek rám.

- Most mi történik? - suttogta Lo'ak.

- Nem tudom. - suttogta vissza Kiri.

- Megérkezett! - szólt a nő rekedtes hangon. - Látlak téged kavan! - nézett rám.

A kavan szó támaszt jelent. Homlokomat megérintve én is köszöntöttem őt.

- Már vártunk rád. Neriah vagyok. - indult meg a falu felé.

- Én Thyra. - mutogattam a többieknek, hogy kövessenek.

- Harcos név. - mondta miközben lassú léptekkel közlekedett.

- A barátaim pedig Kiri és Lo'ak. - mutattam be őket.

- Éreztem, hogy lassan eljön az idő. - invitált be minket kis kunyhójába.

- Milyen idő? - kérdeztem vissza.

- Hogy Eywa vissza nyerje teljes erejét. Kértek teát? - kérdezte.

- Persze. - bólogattunk egyszerre.

- Egyébként elnézést ha tolakodó vagyok, de maguk milyen navik? - kérdezte Lo'ak tapintatosan.

- Az levegő navi klán vagyunk. - mosolygott a fiúra.

- Egy magot keresünk. - kortyoltam bele a meleg italba.

- Ő az unokám Tsa'kite. Ő majd segít nektek. - mutattott be egy fiút.

Korombeli lehetett. Magas volt és jellegzetes arca. Emlékeztetett valakire.

- Sziasztok. - köszönt a fiú mosolyogva.

- Tudjátok már az én nagyanyámat is úgy nevelték, hogy el fog jönni az idő mikor kavan (támasz) útra kél és be teljesíti sorsát. - mosolygott rám a nő. - Te pedig gyermekem. - nézett Kirire. - csodálatos ajándékot kaptál. Te vagy Eywa csodája. - áradozott Neriah.

Mire Kiri csak el mosolyodott.

- Addig maradtok ameddig szeretnétek. - folytatta Tsa'kite.

- Köszönjük szépen. - mondtuk egyszerre barátaimmal.

----

Egyébként most realizáltam, hogy ugye a harmadik résznek a címe elvileg az lesz, hogy The seed bearer, ami magyarul azt jelenti, hogy a mag hordozója vagy valami hasonlót. És én nem is gondoltam bele amikor elkezdtem velük kerestetni a magokat. 😅💙 Érdekes.

Nagyon kíváncsi leszek mi lesz a következő részben, de addig még 2 év van sajnos🥺