Évszak mesék / Befejezett/

Nyári kaland III. - Harry

Harry

Nagyon kellemes álmom volt. Melegség vett körül. Egy ismerős illat kúszott be az orromba, ami melengette a testemet. Elsőre azt mondanám, hogy szegfűszeg és citrom érdekes keveréke, meg talán szilva. Nem tudom igazán, csak azt, hogy bódító és eltompítja az egész agyamat. A melegség, ami körbeölelt biztató volt. Évek óta először elengedhettem magam, mert úgy éreztem, hogy most nem bánthat senki... majd sötét lett, de most, mintha tisztulni kezdene az agyam és képek úsztak be...Lefeküdtem Edwarddal...Te jó ég! Életem legjobb szeretkezése volt. Olyan szinten maga alá gyűrt, hogy még most is remegek kissé és a legperverzebb, hogy elég a piszok szexi testére gondolnom és már megint képes lennék neki esni. Életemben nem volt még hatással így senki rám.

– Ébresztő, kiscica – suttogta a fülembe, miközben megcirógatta az arcomat. Beleborzongtam és éreztem, hogy belül ébredezni kezd a vágy.

– Nem vagyok kiscica – dünnyögtem, de azért felé fordultam és hozzá bújtam. Ő felnevetett.

– Látnád magad most – nevette. – Meg, ahogy összekarmoltál... húúú...

– Nem szoktam ilyet tenni – búgtam. – Csak ha kifejezetten jól csinálja valaki.

– Oh, ezek szerint élvezted – simogatta meg a nyakamat, majd a mellkasomat is.

– Megkockáztatom, hogy még soha nem keféltek meg így – leheltem a mellkasába. – És soha, senki nem nézett így még ki – tört ki belőlem az őszinteség.

– Akkor megtisztelő – suttogta ajkaimra, majd a szám szélébe csókolt. – Lett egy kiscicám. – Éreztem, hogy szélesen mosolyog, de én nem tudtam szólni. Igazából lövésem sem volt, hogy ez után mi lesz. – Már, ha akarsz – búgta, miközben belenyalt a fülembe. Szinte dorombolni kezdtem, a farkam meg lassan vigyázzállásba merevedett. – Na, de cicám, egy kör nem is volt elég? – nevetett fel.

– A jóból soha nem elég – incselkedtem vele, amit ő nem hagyott szó nélkül és szisztematikusan simogatni kezdett. Hihetetlen, hogy egy alkalom után feltérképezte, hogy hol vagyok érzékeny. Megcirógatta az oldalamat, csípőcsontomat, amitől morogni kezdtem. Fentebb emeltem a fejemet és végre kinyitottam a szememet is. Felnéztem a szívdöglesztő arcba, ahonnan a csodálatos szemek csillogva néztek vissza rám.

– Mr. Green, ha így folytatja, kénytelen leszek megint feltalálni magamat – mosolyogtam rá szélesen. Mire a számra hajolt és olyan alaposan megcsókolt, hogy azt hittem, sikítva ugrik ki az összes hajszálam.

– Eddig sem volt gond az ötleteivel, kedves Harry – lehelte ajkaimra. Most rajtam volt a sor, hogy visszacsókoljak. Lágyan becézgettem az ajkait, miközben a kezem megállíthatatlanul felfedező útra indult sima bőrén. Finoman a hátára döntöttem, amit készségesen hagyott is. Valahogy ez más volt. Az érintéseink lágyakká, tapogatózóakká váltak. Alig érintve cirógattuk a másikat, amitől a zsigereim őrületes módon tekeregni kezdtek. A gyomrom remegett, ahogy finom bőrét kóstolgattam, ügyelve arra, hogy minden érintésem pille könnyű legyen. Végignyaltam mellkasát, mellbimbóit nyálcsorgatva becézgettem, amit ő marhára élvezett is. Egy idő után már nem tudtam igazán figyelni rá, mert farka a hasamnak feszült. Hátrébb csúsztam és összeérintettem az enyémmel. Lassan simogatni kezdtem őket.

– Célratörő vagy – vigyorogta. A válaszom annyi volt erre, hogy mozdultam egy élesebbet, mire felnyögött.

– Általában tudom, mit akarok – szaporáztam meg a mozdulataimat.

– És most mit szeretnél – nyögte.

– Téged – nyaltam végig az ajkaimat. – Lehetőleg minél közelebb hozzám.